HTML

Érted ki megy?

Már több, mint 20 év mentési és kórházi tapasztalatával a hátam mögött, a modern légimentési hálózat kiépítése, majd számos külföldi projekt és egy 2015-ben létrehozott új cég után - most már az állami egészségügy partvonalán kívülről - lehet tükröt mutatni és kérdéseket feltenni, hogy tudjuk, mi történik, ha értünk jönnek. Pár év alatt megmutattuk a gyakorlatban, hogy lehet menteni másképp. Akkor miért ne folytathatnánk most így? Végülis mindenkit érhet baleset...

Friss topikok

Címkék

#maradjotthon (1) 104 (1) 112 (1) 90 nap a Mentők közt (1) áek (1) aeromedical evacuation (1) AirMed (1) államelnök (1) államtitkár (3) ápolók (1) Bajnai (1) baleseit (1) baleset (3) baleseti (1) bázis (1) bázisdemokrácia (1) béremelés (1) Berényi (1) bérezés (1) betegszállítás (1) blog (1) Büki szimpózium (1) bulvár (1) Burány (5) cenzúra (1) cloud (1) COVID-19 (2) co payment (1) dakar (1) devecser (1) eduped (1) egészségügy (8) ellátás (2) emigráció (1) eu (1) facebook (1) fejlesztés (3) főigazgató (7) gazdálkodás (1) Gorove (2) gyerek (1) győrfi (2) Győrfi (1) háború (1) helikopter (9) Hende (1) Hoffmann (1) hóhelyzet (1) honvéd (1) honvédség (2) humánpolitika (1) informatika (1) Isteni műszak (1) ítélet (1) jogerő (1) kamill (1) katasztrófavédelem (2) kockázatelemzés (1) kolontár (2) költségvetés (1) kommunikáció (1) kongresszus (1) kórház (1) korházszövetség (1) kötbér (1) közbeszerzés (1) kutatás-mentés (1) légimentés (21) légimentő (2) Légimentők (1) légimentők (3) légimentő vándorgyűlés (1) lélegeztetés (1) lemondás (5) Mártai (9) mártai (1) MÁV (1) mentés (32) mentésirányítás (1) mentésügy (2) mentő (2) mentőápoló (1) mentőautó (11) mentőhelikopter (7) mentők (10) mentők napja (1) mentőmunka (1) mentőrepülő (1) mentőszolgálat (9) Mentőszolgálat (1) Mikulás (1) miniszterelnök (1) Miskolc (1) MOK (1) ÖAMTC (1) olimpia (1) OMSz (1) omsz (30) OMSZ (27) Orbán (1) orvos (1) orvos-beteg kapcsolat (1) orvos elvándorlás (1) OTH (1) pályázat (1) paraszolvencia (1) parlagfű (1) per (1) PhD (1) plágium (1) politika (1) prehospitális ellátás (1) rendszerszemlélet (1) repülő (1) rezidens (1) Rózsa (1) RSI (1) Sándor Mária (1) sügősségi (1) sürgősségi (1) sürgősségi akadémia (1) sürgősségi szakma (1) szakdolgozók (1) szervezet (1) Szócska (9) szócska (2) szóvivő (3) TEK (1) Télapó (1) Temesvári (2) TIOP (1) tiop (2) traumatológia (1) ünnep (1) vezetőség (1) Vízimentők (1) vörösiszap (2) Címkefelhő

2020.05.20. 21:36 Mentés - másképp

A nagy hátraarc

Kijött a hír, hogy július 15-ig fizetik ki a mindenkinek beígért bruttó 500e forintos (bánat)pénzt, kiegészítést, pótlékot, tapsokat kenyérre, törlesztőrészletre váltó támogatást. Kinek hogy tetszik.

Az is kijött persze, hogy jó eséllyel a "mindenki" az "valaki" lesz, nem "bárki". Oszd meg és uralkodj. Okos. Taps!

És persze a nyílt/zárt orvosi, egészségügyi fórumokon már most felvetődött a kérdés, hogy node akkor mit lehet tenni? Hát először is várjuk meg, hogy hogyan is lesz valójában. Kicsit izguljunk, mint a lottóhúzás előtt, még akkor is, ha tudjuk, hogy nekünk a büdös életbe' nem lesz ötösünk, max a nagyinak egy kettese, az is csak akkor amikor kéccá' lesz a nyeremény, de mégis, várjuk ki a végét. Ha aztán a végén kiderül, hogy Kásler már megint megszegett egy parancsolatot (Ne hazudj!), na akkor amolyan oktató jelleggel nézzük meg a belga kollégákat (  https://twitter.com/Infirmier0/status/1261741001275846658 ) és a következő fürkésző szemle alkalmával lehet megmutatni, hogy mennyire egységes is az egészségügyben dolgozók tömege. 

(Ja, amúgy nincsenek illúzióim, bocs. Előbb fog sok kolléga bájvigyorral hajbókolni, semmint bátran 180 fokot sarkonfordulni. Mert jajjjjajajaj, vajon mi lesz akkor az elektív műtéteimmel, ha a főjorvo súr meglátja?! Meg egyébként is, kit érdekel a kis rezidens Tóth doktornő a bőrgyógyászaton, OK, csinos is, meg okos is, de mégiscsak én már egy majdnem "tanárúrkérem!" szakorvos vagyok, ő várja csak ki a sorát, míg feljebb kerül a hűbérúri létrán, én nem veszélyeztetem a magam pozícióját miatta... ((dupla dupla zárójel: apám múlt heti stroke-ja alatt megtapasztaltam, hogy milyen is a rögvaló a kórházban a korona alatt... A személyes kapcsolataim mentén ismert ellátók mellett egyébként egyedül a rezidens doktornő mutatta emberi arcát. Csak el ne romoljon, kedves! )) )

Megette a fene az egészet, nem tudom, hogy lesz-e valaha tisztességesen megbecsült és helyiértéken kezelt egészségügy Magyarországon olyan kollégákkal, akik ha "valakik" lesznek és mások meg "senkik", akkor nem fognak félni attól, hogy elszédülnek egy laza hátraarctól.

 

 

Szólj hozzá!


2020.04.19. 20:47 Mentés - másképp

Hova tűnt Damon Hill?

Mivel a Magyar Orvosi Kamara egy lépéssel megelőzött és egy, a védekezés szempontjából tűpontos posztban ( https://mok.hu/hirek/mokhirek/kerjuk-kasler-miklost-hogy-magyarazza-el-mi-tortenik ) tette fel a kérdését, így ma nem eresztem bő lére.

Tényleg jó lenne azért tudni, ha már világszinten is inkább az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) és jó pár  más egészségügyi szervezet próbálja koordinálni a járvánnyal kapcsolatos teendőket és nem az INTERPOL - lévén ez nem egy bűncselekény, hanem egy betegség, na! - akkor mégis hova a fenébe tűnt az egészségügyi államtitkár?

Kásler kapott 5 perc hírnevet a kamerák előtt a virágcserépben, aztán gyorsan levették, mert össze-vissza hadovált, de Ildikó kedves mégis hova az istenbe' tűnt a védekezés célegyeneséből, ha pár kanyarral korában, Lepsénynél még megvolt??? Értem én, hogy minél keletebbre megyünk a Lajtától, annál több egyenruhás van/kell a sajtótájékoztatókra (Fehéroroszországban már scoliosist okozó féloldali túlterheléssel járó, kitüntetésekkel feldíszített bohócokkal), na de ha már van egy ilyen drágaszágunk, akkor miért rejtegetik?

A MOK iránya hibátlan, igenis erőltetni kell(ene), hogy a védekezés szakmai részébe egyrészt szakmai beleszólást, másrészt leginkább partneri szerepet kapjanak, ha pedig ez nem valósul meg - mert járvány lesz még jövőre is - akkor napról-napra, hétről-hétre szembesíteni kell a politikát és a lakosságot a védekezés szempontjából szakmaiatlan, de legalábbis kérdéseket felvető lépésekkel (mondjuk úgyis látják szerencsétlenek maguk is... ), másrészt a háttérben segíteni kell a szakmát minden lehetséges téren (mint pl. az etikai mankó).

Az OK, ha a Külügy menedzseli a logisztikát, a Belügy próbál rendet tartani, (még a katonák masírozása is belefér, legalább van valami kvázi értelmes dolguk), de olyan jó lenne végre Facebook videókat látni az Egészségügyi Államtitkárságról is, akár olyan koreai típusú megtekintőset is - de ha lehet kérni, akkor ne olyat, amin épp egy újabb kirúgást, vagy számonkérést írnak alá. 

Szólj hozzá!


2020.04.13. 17:13 Mentés - másképp

HR - avagy ki segít ki?

Míg egyik oldalról 30/400/5000/60000 és még ki tudja mekkora számok röpködnek a COVID járvány kapcsán várható igényeket kielégítő osztályok, ágyak és lélegeztetőgépek számáról, a az intenzív ellátásra szoruló betegek potenciális számáról, míg a miniszterelnök 6-8-10 mobil járványkórházat rendel(t) egyenként 100-150 ággyal, és a kiskunhalasi minta alapján fel is építik őket (ugyan ki merne ellentmondani a vezérlő tábornoknak?!), addig senki nem beszél arról, hogy ki is dolgozzon az ágyak mellett...

A katonák fertőtlenítenek, a rabok maszkot varrnak, a BV parancsnoka építkezést koordinál, de jelen formájában ez most egyelőre inkább a Patyomkin-falvak képét idézi bennem. Hardver van, szoftver nincs. Vagy nagyon kevés.

Alapvető tény, hogy akkor hatékony az egészségügyi ellátás, ha egy orvosra minimum 3-5 középkáder, azaz ápoló, nővér, szakdolgozó jut. Igaz ez a szemészeten, a traumatológián és az intenzív osztályon is. Így lehet az orvosnak a diagnózisra és a terápiára (azaz a kompetenciájába és felelősségi körébe tartozó tevékenységekre) koncentrálni, míg az összes paramedicinális feladatot a megfelelő számban rendelkezésre álló szak- és kisegítő személyzet végezheti el. 

Itthon önkénteseket toboroznak, illetve erőnek erejével (értsd: jó eséllyel kijelölik az önként jelentkezőket) utasítják majd (már) a hierachiában alul állókat, hogy ide és oda menjenek, itt és ott segítsenek be. Alapvetően ezzel nincs komoly gond (pici azért van), de lehet, hogy kevés lesz az ember. Mert lehet diploma előtt álló mentőtiszteket nyelvvizsga nélkül a harctérre engedni, rezidenseket az állami rendszerben COVID osztályokra vezényelni, szigorlókat a mélyvízbe dobni, de az ellátáshoz szükséges fenti arányt nem fogják elérni. Lehet, hogy a kieső szakorvosok helyét szakorvos-jelöltek veszik majd át, de az ápolási, takarítási feladatokra józan ésszel gondolkodó és racionális HR stratégiával felkészült menedzsment nem vetheti be őket.

Honnan lesz akkor hát megfelelő számú kisegítőszemélyzet?

Nos, milyen helyzet van ma? Az állami rendszerbe ömlik(?) a pénz, de legalábbis van szándék a finanszírozásra, miközben a versenyszférában fut fel a munkanélküliség, komplett ágazatok nullázódtak le szinte azonnal.

Hát akkor, kedves döntéshozók, tessék összeszedni a feladatokat és hozzájuk rendelni a jelenleg a piacon ezres számban rendelkezésre álló munkanélkülieket, vagy csökkentett munkarendben foglalkoztatottakat. Segély, bérkiegészítés mellett (helyett???) tessék a szállodai szobaasszonyokat, takarítókat a kórházakba küldeni fertőtleníteni, ágyazni, a nővéreket tehermentesíteni, a pincéreket az élelmezési osztályokra, a stewardesseket alapvető ápolási feladatokra három nap alatt átképezni (bizony, a légikisasszonyok egész komoly alapvető elsősegély oktatásban részesülnek (2004-09 között az induló WizzAir szinte összes cabin crew-ját és pilótáját oktattam Magyarországon és Romániában)), akik mindemellett nap, mint nap mosolyogva és tökéletes szolgáltatói szemlélettel "ápolnak" sokszáz utast a fedélzeten. Nem folytatom, van még ágazat, ahonnan át lehetne csoportosítani, még ha csak önkéntes alapon is.

Szakképzett egészségügyi dolgozó nem a fán terem. Ha már egyszer elhibázott oktatáspolitikával, alulfinanszírozott bérezéssel, perzisztáló feudális és hálapénz alapú egészségüggyel hagytuk, hogy 2004-től mostanáig orvosaink piacképes legjava, ápolóink nyelvet beszélő garmadája külföldön találja meg a számításait, akkor most, amikor ezt a járványhelyzetet bizony az államnak kell megoldania, nos akkor az állam az erőforrásokat ésszerűen és logikusan használja fel. 

Az pedig a következő évek feladata lesz, hogy a társadalom ne csak ilyenkor este nyolckor tapsoljon, hanem maga is kívánja, hogy ha újabb vírus jön, akkor az egészségügy humán erőforrás oldalról már felkészültebb legyen.

Szólj hozzá!

Címkék: humánpolitika ápolók szakdolgozók COVID-19


2020.04.11. 12:44 Mentés - másképp

Menthetetlen? Látlelet 2020 Magyarországáról

Világjárvány, mindmeghalunk, ugyanmárénnem, maradjotthon, csakleugromapiacra. Miközben elég egyértelmű, hogy egy - történelmi léptékkel mérve is - jó nagy sz.rnak vagyunk fül- és szemtanúi, sőt, tulajdonképpen fő- és epizódszereplői, a kis magyar rögvaló úgy, ahogy van elkeserítő. Hogy ez az évszázados magyar virtusnak, vagy a mindennapjainkat mételyszerűen átszövő rothadt politikának köszönhető, nos azt döntse el ki-ki maga.

Láthatóan, bár a központi kommunikáció az ellenkezőjét sugallja, inkább ötletszerűek az intézkedések, kicsit olyan, mintha futnánk az események után, pedig példa van előttünk már, nem is egy. A kormány bár teljhatalmat ragadott magához, ami a jogok és kötelességek, valamint a felelősség terén is egyértelmű helyzetet jelent, a Pesti úti idősek otthonában történt tömeges fertőzések reakciói alapján látszik, hogy sokkal fontosabb az oszd meg és uralkodj, semmint az egy vérből valók vagyunk, vagy éppen az együtt sírunk, együtt nevetünk elve. 

Ezt bizonyítja a bevezetett korlátozások kezelése is. A teljhatalom nem hajlandó a konfliktus (milyen konfliktus? Sokkal inkább észérvek belátása...) felvállalására, rátolja a városok vezetőire a korlátozások bevezetésének felelősségét. Ennek az eredménye pedig a mai zuglói őstermelői piacon kialakult helyzet, az elmúlt napokban a tömeges turistáskodás az ország számos pontján, és még sorolhatnánk. A másikra mutogatás, a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter, a jóságos (cár)atyuska szerepben tündöklés és egyes szám első személyes intézkedések nem tudnak eltűnni a mindennapi közéletből akkor sem, amikor erre pedig igazán szükség lenne. A szervilis hajbókolás egy olyan helyzethez vezetett, amiben a lakosság jelentős része magasan tesz bármilyen ajánlásra, hisz ami nem tiltott, az a magyaros kiskapuzás elve mentén szabad. 

Láthatóan nem tudunk kiesni ebből a (ránk kényszerített? évtizedek/évszázadok alatt génjeinkbe ivódott?) megosztó szerepből, a mindenkori főnök úgyis mindent jobban tud, majd szól ha baj van - pedig most baj van. Olyan baj, ami korra, nemre, rasszra való tekintet nélkül mindenkit érint Vuhantól Budapesten át New Yorkig. 

Próbáljunk már meg legalább egyszer, mondjuk most összefogni, a Kormány járjon elől jó példával, fejezze be ezt a megosztó, másra mutogató, de közben önfényező "Pesti úti" politikát, mi, állampolgárok meg fejezzük be a piacozást és maradjunk otthon a seggünkön.

https://www.youtube.com/watch?v=FHQ3dX0NYVY  

2 komment

Címkék: COVID-19 #maradjotthon


2019.06.28. 11:25 Mentés - másképp

Money, money, money - avagy welcome to reality

Tele a sajtó, de leginkább a közösségi média (hisz a centrális erőtér erről azért keveset cikkezik...) azzal, hogy mennyire alacsonyak az orvosbérek - és mennyit követelnek (kérnek?), mennyi tartanának elfogadhatónak az orvosok. Tekintettel arra, hogy az elmúlt, már több, mint húsz évben az állami és piaci, a hazai és külföldi egészségügyi szektort volt szerencsém(?) horizontálisan és vertikálisan is megismerni, így veszem magamnak a bátorságot és leírom, amit erről az egész beteg magyarországi rendszerről gondolok. Különösen azok után, amit az elmúlt hónapokban állásinterjúk, illetve (fele)baráti beszélgetések alkalmával hallottam és tapasztaltam. 

Kicsit messzebbről kezdem.

Ötödik éve működő cégünkhöz a legkülönbözőbb munkakörökbe kerestünk, keresünk kollégákat. Azt, hogy az ország munkavállalói oldalon gyakorlatilag kiürült és a jelentkezők száma erősen korlátos, alapvetően elfogadtam tényként. Ám az, hogy az interjúkra jelentkezők stílusa, hozzáállása mennyit változott, nos azt egyre nehezebben viselem. Két év alatt nyolc állás az önéletrajzban (értsd: állásszédelgő), nulla tapasztalat ellenére kioktató, követelőző, diktáló stílus szinte mindennapos. A leendő jövőbeni kolléga még semmit nem tett le az asztalra, de már olyan elvárásai vannak, hogy a szemem kerekedik, állam leesik. Az egyik legszebb példa az volt, amikor egy OPS-os (járattervezéssel, háttér logisztikával foglalkozó) munkakörbe jelentkező ifjú a titkárságvezetőnktől részletes BKV menetrendet, megálló nevet és ki tudja mit kért írásban(sic!) előre, hogy odataláljon az irodánkba. A cím nem volt neki elég. Hát, elég rossz belépő, mert ad1) ilyet azért illik egyedül megugrani egy állásinterjú előtt, ad2) ha ez nem megy, akkor mégis hogy a fenébe' fog majd két tetszőleges európai város között mentőrepülőgépes járatot tervezni?! Egyszóval mindenki azonnal a kondenzcsík tetejére akar felülni, miközben a klasszikus Old Spice reklámszöveg (Bizonyíték, nem ígéret!) sehol sincs... 

És ilyen attitűd bizony az orvosoknál is megfigyelhető, sajnos egyre többen nem akarnak dolgozni, viszont a kevés munkáért igen sok pénzt várnak el. Ezért pedig részben az elmúlt évek politikai üzeneteit és a társadalmi pszichopátiát (értsd: a realitások téves agyi leképeződését, téveszmék valóságként való megélését) látom hibásnak. Mert mi is történik körülöttünk?

Egyrészt folyamatosan az folyik a csapból, hogy jobban teljesítünk, ami sem GDP, sem egyéb gazdasági és szociális mutatók terén nem igaz. Különösen nem, ha mondjuk Ausztriával hasonlítgatjuk össze magunkat. Másrészt azt látják az emberek, hogy bizony, Magyarországon érdemi munka nélkül is igen jól lehet keresni, elég a kapcsolati háló, a pozíció. Ehhez hozzáadódik az állami egészségügy rendszerszintű lerohadása és a totális összeomlást elkerülendő, a legneuralgikusabb pontokon a lyukak betömködése. És itt jutottunk el a lényeghez. Hogy is néz ki a valóság?

Az állami szektorban a kórházigazgatók minden egyes alkalommal, amikor valahol kiborul a bili, a rendszerszintű újragombolás helyett a legegyszerűbb dologhoz nyúlnak: emelik az órabéreket. (Figyelem! Nem, ez nem a piaci kereslet-kínálat alapvető szabályai mentén meghozott korrekció!) Ez, tekintettel arra, hogy a rendszer finanszírozása olyan, amilyen, tulajdonképpen fedezet nélküli kötelezettségvállalás, de kit érdekel? Az évi sokszáz milliós/milliárdos hiányhoz hozzácsapódik majd még pár nulla, de fő, hogy a sürgősségi osztály, az anesztézia nem áll le, a politkus örül, a probléma lokálisan a szőnyeg alá söpörve, az év végén meg majd úgyis konszolidálják fentről a helyzetet, nincs itt semmi látnivaló, lehet jövőre folytatni ugyanúgy, ahogy eddig.

Igen ám, de mi a következménye a fenti gyakorlatnak?

  1. Oszd meg és uralkodj helyzet alakul ki, orvos, orvosnak lesz farkasa, mert ugyanazt a beteget gyógyító baleseti sebész kevesebbet kap, mint a líra másik oldalán álló anesztes. A rendszert a vállukon vivő középkáderekről, szakdolgozókról nem is beszélve, akikről rendre elfeledkezik az aktuális rezsim.
  2. A lojális, kiszámítható, stabil munkaerő megszűnik, az egyén elkezd vándorolni és hol itt, hol ott ugrik be, attól függően, hogy éppen hol ígérnek magasabb órabért. Már csak ez számít. Gyulán 13000,- forint az órabér? Akkor oda megyek 36 órázni havonta egyszer, mert gyorsan sok pénzt kereshetek...
  3. A munka minősége, kiszámíthatósága csökken, hiszen ilyen fluktuáció, össze-visszaság mellett fenntarthatatlan egy egységes vállalati kultúra, egy egységes szemlélet. Ma én ügyelek és állítom be a gyógyszerelést, holnapután más, aki a saját szája íze szerint változtatja azt az intenzíven.
  4. Az orvosok egy része eltávolodik a valóságtól. Saját maga bérét sokkal magasabbra lövi be, mint amit akár ő maga a piacon érne (nyelvtudás, szakmaiság terén), akár a realitások alapján megengedhető lenne. Az ország gazdasági helyzete az állami szférában sajnos nem indokolja sem a svéd, sem az osztrák orvosi béreket, ám az elvárások irreálisak lettek, hiszen vannak olyan osztályok, ahol ma sokszorosát lehet keresni egy osztrák orvosi állásnak is. (Javaslom böngészni a következő linket: www.bruttonetto-rechner.at/gehalt-arzt/
  5. A magánszférában is elképesztő árak kezdenek kialakulni, természetesen szinte minden lakásrendelőben számla nélkül, az állami, fedezet nélküli pénzbetolás durván viszi felfelé az árakat ott is, miközben - emlékezzünk a gazdaság helyzetére - a fizetőképes kereslet egy szűk réteget jelent csak, a tömegek nem, vagy egyre kevésbé engedhetik meg maguknak a privátpraxist. Három anyajegy levétele minimum 50ezer, csípőprotézis közel 2 millió forint. Ugye? (Rendszerszintű változásról, co-payment bevezetéséről, a válságból kijutást jelentő egyéb megoldásról jelen poszt nem kíván értekezni, politikai konszenzus és felső akarat hiányában tejesen felesleges erről újra és újra írni...)
  6. Marad a paraszolvencia velejéig rothadt rendszere.

Ötödik éve dolgozunk egy már európai mércével nézve is komoly szintet megütő cégben. Ez a cég azonban csak és kizárólag a piacról él, olyan versenyhelyzetben, ami a mai, európai rögvaló. A bevételekért napi szinten kell versenyezni egy olyan egészségügyi piacon, ami a szolgáltatás értékét patikamérlegen árazza be. Tízezer eurós nagyságrendű tételeknél sokszor mindössze 100-150 euró árkülönbség dönt, ennek megfelelően pontosan tudjuk, hogy kinek, mire mennyit lehet fizetni, mit bír el a rendszer. A minőség alap elvárás, a kiszámíthatóság alapvető érdek. És ilyen helyzetben szembesülni a magyar valósággal, amikor a fiatal kolléga állásinterjúján már egyértelműen látszanak rajta a kiégés tünetei, a saját valós helyzetének (3-4-5 helyen vándoraneszteskedés, sürgészkedés) fel nem ismerése, vagy éppen a lustaság mellett a csilliárdos elvárás, nos az elgondolkodtató.

A helyzet kétségbeejtő. A fenti stiláris változások megspékelve irreális helyzetértékelésből fakadó elvárásokkal sajnos egy olyan társadalmat eredményez, ahol a teljesítményalapú, értékteremtő munka lassan ritkább lesz, mint a fehér holló. Fáj, de mondjuk ki: el kellene felejteni azt, hogy magunkat Ausztriához hasonlítjuk, az elvárásaink irreálisak, de nézzünk bátran keletebbre, keressünk egy magunkhoz mérhető országot, akkor örülhetünk annak, hogy milyen jól élünk és mennyire megbecsült helyzetben is vagyunk. 

Tessék (inercia)rendszert váltani és elgondolkozni, mert ennek hamarosan csúnya vége lesz, de legalábbis marad az erős frusztráció. Ha pedig mindenképpen a nyugat felé tekintgetünk, akkor javaslom Svédországot és a "lagom" eszméjének megismerését...

1 komment

Címkék: egészségügy bérezés


2016.04.02. 21:33 Mentés - másképp

Sándor Mária feladta...

donquijote.jpgNem vagyok meglepve.

Ezt a fajta szélmalomharcot nem lehet vég nélkül csinálni. Különösen akkor nem, ha a harc nem pénz, paripa és fegyver kérdése. Sándor Mária előbb-utóbb kapott volna pénzt, paripát és fegyvert is (az persze más kérdés, hogy ezt akarta-e volna, értsd pártok támogatása...). Amibe jó eséllyel belefáradt - és ezt gyanítja sok mindenki - az az, hogy mára az egészségügyi rendszer olyannyira maga alá gyűrte, kihasználja és függésben tartja a benne dolgozókat, hogy a mindennapi megélhetést prioritásként kezelve a tömegek nem mernek lépni, nem mernek kiállni és az mondani, hogy "Ácsi! Ne tovább!"

A Sándor Máriák egyedül vannak. Na jó, mondjuk max pár százan mennek velük, de ez kevés ahhoz, hogy a rendszert megváltoztassák. Mert sokezer másik kolléga a mindennapi betevő, a függő viszony miatt, de még többen sajnos a megszokott langyos büdösben ülve félnek kinyitni az ablakot és beengedni a friss, ám hideg levegőt. Így Sándor Máriáék legfeljebb apró, átmeneti és pillanatnyi sikereket érhetnek el, a rendszer marad, amilyen volt, a Don(na) Quijote-k pedig szép lassan saját magukat őrlik fel, míg rendszerszinten legfeljebb a kukta szelepét töltik be.

Hogy miért  mondom ezt? Mert ez a blog is pont így működött. Éveken keresztül közel száz posztban hívta fel figyelmet a mentésügy anomáliáira. Ezres nagyságrendben olvasták, olykor országos média vette át, hivatkozott rá, a mentődolgozók visszaigazolták, a korrupt és félkegyelmű, kontraszelektált menedzsment hétfőnként a vezetőit a "Láttad, mit írt már megint?" kérdéssel kezdte, mégse lett egy ügyészségi vizsgálat se, mégse állt fel a 7000 mentődolgozó 1%-a (azaz 70 kolléga) se egyszerre, hogy "Na, mostmár elég!". 

A mentésügyben most éppen a változás hónapjait éljük. (Nem, nem gondolom, hogy a blognak volt benne szerepe, de igazából a fene tudja...). Az új főigazgató kivágta a primer tumort, de a nyirokáttét ott van a légimentőknél. Az, hogy lesz-e kemoterápia, besugárzás a teljes gyógyuláshoz, nos, az csak két dologtól függ: lesz-e kritikus tömeg, aki saját megélhetését háttérbe helyezve fel mer szólalni, vagy a fenntartó felismerve a helyzetet, folytatja a megkezdett szisztémás terápiát.

Sándor Mária elfáradt. 

Nem érte el a kritikus tömeget a támogatók száma, a fenntartó más diagnózist állított fel, nem lett interdiszciplináris konszenzuson alapuló komplex terápia, így neki nem jutott más szerep, minthogy ő lett a kukta szelepe. Ebbe igen, sajnos bele lehet fáradni.

Mától neki saját magát kell újra megtalálnia, a rendszernek meg egy új Sándor Máriát. 

Szólj hozzá!

Címkék: egészségügy mentés légimentés Sándor Mária


2016.01.06. 19:24 Mentés - másképp

Kérem a következőt!

ursula-nover.jpg

Kis egészségügyi rendszerelmélet, első rész.

Beteg érkezik tetszőleges, mondjuk kontroll vizsgálatra. Hogy is kerül sorra, hogy dr. Bubó megvizsgálja?

Induljunk ki abból, hogy az orvosi szakrendelés egyfajta szolgáltatás. Az orvos rendel, jobb esetben, nem a beteg diktál. Nekünk viszont meg kellene próbálni valóban szolgáltatni, nem pedig telibe szívatni a népet. Még akkor is, ha nehéz.

Tudom persze, hogy alapvetően rendszerhibáról van szó, nem feltétlenül az egyes orvos a hibás, ezért a posztot elsősorban nem is nekik addresszálom, hanem sokkal inkább sok nagyfejű kórházvezetőnek, akik láthatóan sokszor inkább az optikai tuningra mennek, semmint a valós tartalomra.

A kérdést ezerszer feltették barátaim, én magam se értem, hogy ebben mi a jó, de hátha... Most, hogy kicsit hangosabban hallani a feudális rendszer ellen felszólalók, a hálapénzt elutasító kollégák, az elefántcsonttornyot lebontani kívánók hangját, egy posztot nekem is megér a dolog. Hátha segít. Főleg, hogy az elmúlt hónapokban két országos kaliberű intézetet (Városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinika, Országos Onkológiai Intézet) is meglátogattam felhasználóként.

Mindkét helyen a következő módon kerültem ajtón belülre:

Alapból volt egy hetekre előre, órára, percre(!) egyeztetett időpont. Aztán az intézetbe érkezve egy banki ügyfélhívó rendszerhez hasonló érintőképernyős gépből sorszámot húztam. Majd Ursula kb. negyedóránként az ajtót kinyitva bevette az újonnan érkezett várakozók papírját. Mindezek után nagyjából két és fél óra múlva sorra is kerültem.

Namost, kedves kórházvezetők: a három egyidejűen működtetett rendszerből kettő tuti felesleges. Pénzkidobás és/vagy parasztvakítás és/vagy a rendszerszemlélet, logisztikai ismeretek teljes hiányáról árulkodik.

Mert vagy időpontra megyek és akkor +/- 20 percen belül kerüljek sorra (jééé, érdekes, a magánrendelésen működik?!), vagy húzzak sorszámot, mint a bankban és akkor az előttem várakozók számát is látva egyszer csak behívnak, vagy Ursula vegye be a papírokat és azok alapján bent döntsenek, hogy a betegségem, a szakmaiság vagy éppen kolléga mivoltom (vagy bármi más logika alapján) éppen mikor szólítanak. A legszebb, hogy az ajtón a szokásos kis üzenet van kiplakátolva, hogy a behívás sorrendje blablabla... 

Kórházat, egészségügyi intézményt vezetni nem csak pénzkérdés. Mondhatnám cinikusan, hogy józan ész is kell, de az bántó lenne. Ehelyett csak azt javaslom, hogy tessék már legalább egyszer, mondjuk afféle Mátyás királyként végigmenni a saját rendszeren, hátha találnak még egy-két olyan rést a pajzson, ami egy kis gondolkodással csökkenti a felhasználók (értsd: betegek) eleve meglévő frusztrációját...

Ja, és ha lehet, akkor ne a liftes, meg a portás legyen már a legnagyobb király a kórházban!

 

Szólj hozzá!

Címkék: kórház rendszerszemlélet orvos-beteg kapcsolat


2015.12.02. 18:53 Mentés - másképp

A Holló

"Ámultam, hogy ferde csõrén ilyen tártan, ilyen põrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
Kinek neve: "Sohamár."

Elment egy drága ember. Sokba került nekünk.

Nem kár érte. 

Kár azért az időért, amit miatta elvesztegettünk. Kár azért, amit itthagy. Kár azért, amit megengedett, aminek teret engedett, amit támogatott. Kár, hogy ráment sok emberünk, innen és onnan. Kár a szögért, amire a képét felakasztják a falra az elődjei közé.

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csõröd a szívembõl! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

Kár több szót fecsérelni rá... Nem jön vissza többet.

Soha már...

Szólj hozzá!

Címkék: OMSZ Burány


2015.11.01. 20:24 Mentés - másképp

Money, money, money...

Valami nem stimmel a légimentőknél.

Állami szervezetként egyre több pénzt kapnak évről-évre, miközben az éves feladatszám csökken, de legalábbis közel 20%-kal marad el a 2010-es csúcstól. Az év elején hosszú hónapokig nem fizettek a helikopterekért, a tartozás már az azonnali szerződésbontást is indokolta volna... Mindegy...

Eközben viszont mást se látni, mint azt, hogy minden lehetséges fórumon, felületen pénzt gyűjtenek... Isten tudja, hogy mire.

A honlapjuk nyitó oldala hónapok óta egy adományozásra buzdító felület (www.legimentok.hu ).

A Medicopter Alapítvánnyal való kapcsolat is egyre ködösebb, honlapjukon a 2007-2010-es időszakot felölelő beszámoló óta nincs friss elérhető adat (www.medicopteralapitvany.eu/referenciak/ ). Mondjuk egy dologról tudunk, az még 2011 decemberében egy dolgozókat is megalázó laza tövénysértés volt.

Most pedig a Bónusz Brigád honlapján indítottak tarháló kampányt (Bónusz Brigád). Ez utóbbi különösen gyomorforgatóra sikeredett, mivel a november elsején indított kampány többek között a 2008 július 31-én lezuhant helikopterünk balesetben elhunyt ápolójának a képét is felhasználja. Egy elhunyt bajtárs képével még több pénzért kampányolni a mai rendszer vezetőinek több, mint ízléstelenség, több, mint erkölcstelen, ez kegyeletsértő.

Azt, hogy majd a pénzfelhasználást ki és hogy vizsgálja, hagyjuk az illetékesekre. Én csak annyit mondok, hogy szégyelljétek magatokat!

Szólj hozzá!


2015.04.17. 00:47 Mentés - másképp

Sötét autó, avagy az OMSZ-nál minden a legnagyobb rendben

Már épp leszokóban voltam, komolyan, de most mégis el kell meséljem, hogy megállt a házamnál a sötét autó...

Szóval igen, jól olvassák a címet, az Országos Mentőszolgálatnál minden rendben.

Nincsen semmi probléma, zökkenőmentesen zajlanak a fejlesztési projektek, a dolgozók megbecsülése erkölcsileg és anyagilag is rendben, nincs humán erőforrás probléma, a mentőautók minden nap mindenhova időben odaérnek, az irányítás nem vét hibákat, a vezetőség élvezi a dolgozók bizalmát, támogatását, a szakmai fejlesztések konszenzuson alapulnak és megalapozottak, nincsen elvándorlás és fluktuáció, a bajtársak elégedettek. Szóval minden a legnagyobb rendben.

Mert mi másra következtethetnénk abból, hogy amint publikussá vált, hogy új, légimentéssel foglalkozó céget alapítottunk, szinte azonnal én lettem a téma a vezetői értekezleten. Csak ott érnek ennyire rá, ahol nincs más tennivaló...

Történt ugyanis, hogy a fényes tekintetű padisah, minden mentők atyja, a gyermekellátás doyen-je utasításba adta egyik igazgatójának, hogy stratégia van! Tessék a Túrit az ÁNTSZ-nél felnyomni engedély nélküli egészségügyi tevékenység vádjával. Értik! Ezt az a csávó találta ki, aki a foglalkozás körében kötelezően elvégzendő feladatokkal is hadilábon áll(t). Én nem mondom persze, hogy aztán ők tették, de mit ad isten, csak érkezett egy közérdekű(sic!) be(fel)jelentés ellenem.

Egyik reggel (épp Magyarországon voltam, még jó, hogy nem a gyerekeim nyitottak ajtót) meg is állt egy sötét autó a házamnál, szegény OTH-s kolléganők kénytelenek voltak kiszállni, eljárást kezdeni, tényállást tisztázni, papírt gyártani, helyszíni szemlét tartani. Sajnos a lakásomon nem volt egy repülőgép, de még egy satnya helikopter sem. Hirtelen még fonendoszkópot is nehezen találtam volna... Minden tiszteletem az övék, hogy sajnos a jogszabály miatt egy nyilvánvalóan koncepciózus, minden jogalapot nékülöző, személyeskedésen és a napnál világosabban az irigység talajából táplálkozó idióta beadványt mégis végig kellett vizsgálniuk. Én kérek elnézést tőlük.

Természetesen az ügy lezárva, ám hőseink közben sem nyugszanak, azóta a légimentőket uszították ellenünk. Mert ott is minden a legnagyobb rendben van. Nemrég ugyanis tőlük kaptunk levelet. 

Namost, az álmoskönyvek azt mondják, hogy a játék a tűzzel nem feltétlenül egészséges.

Ui: Továbbra sem tervezem újrakezdeni a blogolást, de gondoltam jó tudni, hogy tényleg minden rendben a mentésügy háza táján. Ha már annyi negatív cikk jelenik meg róluk naponta, jó tudniuk, hogy mind szemenszedett hazugság. És igen, az új cégünk szépen fejlődik... ;)

Szólj hozzá!

Címkék: légimentők OMSZ OTH


2014.07.15. 03:39 Mentés - másképp

Újratervezés. Forduljon meg, amíg lehet!

Megjelent egy cikk a vg.hu-n (http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/ujra-kellene-tervezni-a-surgossegi-ellatast-431128#p2 ), majd pár órával később ugyanannak az újságírónak a tollából egy vélemény jegyzet is a témáról (http://www.vg.hu/velemeny/jegyzet/meztelen-a-kiraly-az-orvosszakma-nem-csak-a-veszharangot-kongatja-431120 ).

A naptárra kellett néznem, össze kellett vetnem a cikkek dátumát a mával, mert erősen deja vu érzésem volt. Merthogy az elmúlt években bizony másról sem szóltak a hírek, mint sürgősségi és mentőellátás katasztrófális voltáról, a valódi rendszerhibákat a szakmán kívüliek merték(?) csak kimondani, míg a zsírosbödön mellől valóban csak arra futotta, hogy (paszírozzák a szart) optikailag tuningolják a rendszert.

Persze, egy újszülöttnek minden vicc új, aki nem olvasta a korábbi cikkeket, vagy akár például ezt a blogot az elmúlt években, az joggal kaphatja fel a fejét a VG két írására. Pedig semmi más nem történik, mint jó ütemérzékkel a régi téma új köntösben került elő. Érthető hát, hogy most az új államtitkár színrelépésekor, az első lépéseinek egyikét, jelesül a cikkben citált, a sürgősségi szakmával való egyeztetést akár reménysugárnak is fel lehetne fogni. Óvva intenék azonban attól, hogy bárki túlzott reményekkel várja a sültgalamb berepülését. Erős a gyanúm ugyanis, hogy semmi másról nincs szó, mint egy - amúgy normális rendszerben alapvető és elvárható - tájékozódásról. Amit például a leköszönt és önnön gőgjétől és színfalak mögötti arroganciájától nem látó Szócska Miklós bizony sok témában elfelejtett megtenni.

Kíváncsi leszek, hogy az új vezetés szakít-e a Semmelweis terv szakmaiatlanságaival - kimondva ezzel az ítéletet róla és készítőiről, vagy viszi tovább például azt az egyébként tarthatatlan vonalat, amit Szócska áldásos döntéseként a ma is aktív OMSZ főigazgatóként regnáló Burány Béla jegyzett és máig képvisel. A szakítás ugyanis komoly konfrontációkkal fog járni, politikaiakkal, szakmaiakkal egyaránt, de meggyőződéssel mondom, megérné.

Ahogy érzésem szerint hasonlóan gondolhatja Berényi is. Nem mond ő ma egyébként újat, (máig őrzöm a Semmelweis tervre íródott korábbi állásfoglalását, amit anno átküldött, és ami egyébként éppúgy elérhető az államtitkárságon, mint a mi, mentés-légimentés kapcsán készített anyagunk) talán csak Szócska távoztával lehetőséget látva az új személyben kicsit bátrabb lett. Burányék ugyanis meggyengültek, elment a szponzoruk, nincs garancia arra, hogy akár a háttérből Szócska, akár egy átadás-átvételi paktumként Zombor tovább védené a szakmai botrányoktól hangos szervezet élén, az állomány által semmibe vett, olykor bizony arrogáns mentőszolgálati (és következményesen természetesen a légimentő) menedzsmentet.

Azzal, hogy az egyébként eddig mindig megfontoltan taktikázó, és egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek adó Berényi most a nyilatkozatával kiállt a fényre, biztosak lehetünk abban, hogy az OMSZ lépéskényszerbe került. A háttérben elkezdődött a csörte. Burányék keresik a kontaktokat és a fogódzót, a túlélés érdekében fűt-fát fognak ígérgetni, de attól sem rettennek majd vissza, hogy a saját szájuk íze szerint kozmetikázzák a mai helyzetet.

Az "eredmények" és a tények alátámasztanák egy valódi szakmai irányváltás létjogosultságát, de lehet, hogy én lettem az elmúlt években túlságosan pesszimista, mert félek, hogy a Messiás még nem jött el.

1 komment

Címkék: mentés OMSZ Berényi Burány sürgősségi szakma


2014.06.08. 00:41 Mentés - másképp

Egy kis szakma

AirMed Kongresszus, Róma, 2014. Három évente egyszer összejön a szakma és a világ minden pontjáról érkezők megvitatják a (döntöen) helikopteres, kisebb részben repülőgépes egészségügyi repülések legfrissebb eredményeit, az elmúlt évek tapasztalatait, valamint kvázi ajánlásokat tesznek a következő évekre. 

Idén negyedik alkalommal vettem részt a kongresszuson, a mostani írás pedig csak annak köszönhető, hogy a FB-on majd' százan :) jelezték, olvasnának egy összefoglalót. Tekintettel arra, hogy feltehetően a száraz menedzsment, gazdasági és flight ops kérdések kevésbé érdekesek, ezért egy orvosszakmai összefoglalást közlök - amire talán a legtöbben várnak.

Előtte azonban pár mondat magáról a kongresszusról. Sajnos egyre kevesebben jönnek el. Idén közel 150-nel kevesebben voltunk, mit 3 éve Brightonban, a 2008-as prágai konferenciáról nem is beszélve. Sajnos maga a szervező és házigazda EHAC is megérett a revízióra, a medical committee munkája évről-évre egyre kevésbé hatékony, egyre kevesebb a jelentkező a kongresszusra, így sajnos voltak kp vérbő, oda nem illő, töltelék előadások is. A gazdasági válság ezt az iparágot is érintette, a szponzorok jelentősen visszafogták magukat, így a jövőre nézve el kellett fogadni a kritikájukat. Ezért három év múlva azért lesz Londonban az AirMed (igazából már évek óta illene Ausztria, konkrétan az ÖAMTC munkáját elismerni egy salzburgi, vagy bécsi helyszínnel), mert a Helitech is ott lesz akkor, így a tervek szerint a két rendezvényt összevonják, racionalizálva és optimalizálva ezzel az iparági szereplők, tehát a szponzorok költségeit.

És akkor csapjunk bele a lényegbe, jelesül a prehospitális ellátást érintő kérdésekbe:

Az örökzöld téma, a stay and play vs load and go idén a szokásosnál is nagyobb figyelmet kapott. Kerekasztal beszélgetés, külön előadás, de sok személyes beszélgetés és eszmecsere is volt róla. Sajnos volt miért. Évekkel ezelőtt elindult ugyanis egy olyan tendencia, ami néhány szolgáltatónál azt jelenti, hogy újabb és újabb invazív beavatkozás kerül be a prehospitális ellátás repertoárjába, ezzel párhuzamosan ugyanakkor egyre nő a helyszíni ellátási idő, miközben evidencia, hogy a végleges ellátás a kórházaban kell, hogy megtörténjen. 

A London HEMS arról számolt be, hogy a helyszínen már az abdominális trauma esetén is elkezdték a thoracotomia végzését, továbbá artéria femorálison keresztül intraaortikus ballont (REBOA) vezetnek fel a helyszínen vérzéscsilapítás céljából, de a helyszíni transzfúziót is elkezdik sok esetben Angliában. Teszik mindezt úgy, hogy elmondásuk szerint a bevetési körükből 6-8 perc alatt bent vannak a kórházban. Ha figyelembe vesszük, hogy a kiérkezési idejük is 6-8 perc körül van és az egy feladatra jutó összes idejüket pedig 66 percnek adták meg (remélem jól figyeltem :) ), akkor bizony az látszik, hogy 45-50 perc körüli helyszíni időkkel számolnak. Ami bizony nagyon sok. Az is tény, hogy ezzel az invazivitással egyedül (vagy alig mással) vannak a világon és igazán extremitásnak számítanak a stay and play kategóriában.

Világszerte növekvő tendencia, hogy a helyszínre érkezési időt 8 perc környékére szorítják le, ez a kívánatos. Egyre több országban törekednek a korábbi maximális 15 percet a felére csökkenteni, hiszen az aranyóra fogalma és jelentőssége továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Mindehhez a helyszíni idők maximum (25) - 35 percben kerültek meghatározásra. Egybehangzó álláspont volt, hogy penetráló traumánál max 10 perces helyszíni ellátásra kell törekedni, "treat first what kills first", aztán spuri a kórházbaArra a kérdésre, hogy akkor mikor lehet a helyszínen időrabló beavatkozásokat végezni, a kerekasztal konszenzusa a következő volt:

  1. amikor a HEMS/merevszárnyú repülőgépes ellátó szakmai színvonala lényegesen magasabb, mint a kórházi oldalé. Ez jellemzően Afrikában fordul elő, ahol a helyi kórházak bizony komoly problémákkal küzdenek, ám a jellemzően külföldi (értsd: nyugati) kézben lévő légimentők szinte bármire képesek,
  2. amikor a kárhelyről még helikopterrel is hosszú, akár 45-75 perces transzportidőkkel kell számolni, míg végleges, definitív ellátóhelyre érnek. Ez jellemzően, de nem kizálólag Ausztrália, Alaszka, Kanada, Brazília egyes területein fordul elő

Minden más esetben a fenti 30 perc körüli maximális idő az elvárt, így a bejelentés-kiérkezés-ellátás-transzport lánc esetén is jó eséllyel beérkezik a sérült a végleges ellátóhelyre az aranyórán belül. Természetesen szinte lehetetlen a fenti alapelveken túl egyértelmű ajánlást tenni arra, hogy mit és mit ne végezzünk el a helyszínen, azt a mindenkori ellátók személyes, szakmai döntésére bízzák, hogy mikor mi a fontos és mi a kihagyható beavatkozás.

Amit viszont egyértelműen támogatott a széleskörű szakma, Norvégiától Németországon át az Egyesült Államokig, az a helyszíni diagnosztika minél pontosabb volta. A helyszínre lehet és kell vinni az ultrahangot (ld.: FAST a traumánál, vagy UH a stroke-nál is!), a bedside laborteszteket, de még a CT-t is. Igen, a CT-t. Németország után Norvégiában is elindult a mentőbe épített CT. Természetesen a személyzet a feladathoz szabott, ápoló a sofőr, anesztes az orvos, aki átlagosan 2:48" alatt elkészít egy vizsgálatot a radiológus asszisztenssel. A pontos diagnózis birtokában aztán egyértelmű, hogy hova is kell vinni a beteget. Egyirányú út, jelentős idő spórolható meg így. (Ahol nincs CT a helyszínen, ott egyre több országban a "direct to CT" protokoll a támogatott) A jövőben arról kezdenek egyeztetéseket, hogy a CT gyártója technikailag tovább tudja-e majd csökkenteni a méretet és a helikopter gyártójával találnak-e olyan megoldást, ami lehetővé teszi annak beépítését a gépbe... 

(Személyes zárójel: könyvünk egyik fejezete a speciális diagnosztikai eszközökről íródott tavaly és 2012-ben az oxfordi konferencián egy "Future of HEMS-crew" című előadásban a légimentés további szubspecializálódásáról beszéltem, mint jövőbeni irányról. Bejött... :) )

De vissza a szakmához...

Sok előadás érintette a két leglényegesebb területet, a légútbiztosítást és a folyadékpótlást. A folyadékpótlásról sok új nem volt a Nap alatt. Permisszív hipotenzió, tartsuk 80-90Hgmm (penetráló traumánál a 70Hgmm, koponyasérültnél a 110 Hgmm) körüli értéket. Normotenziós betegnek sok folyadék nem kell, vénafenntartásra törekedjünk.

A légútbiztosítás kérdéséről az előadások mellett workshop is volt. A legelgondolkodtatóbb azonban egy olyan referátum volt, ami a "slágertémákat" érintő statisztikák validitásával és azok hasznosságával foglalkozott. A kanadai Ornge cég orvosigazgatója az ÖAMTC orvosigazgatójával közösen jegyzett előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bizony sok olyan tudományos dolgozat, study létezik, amik alapjaiban változtatják meg a mindennapi gyakorlatunkat, miközben ha igazán körültekintően és az adott témát sok más oldalról vizsgálnánk meg, akkor bizony árnyaltabb képet kapnánk. Konkrétumként hozta a (Magyarországon kissé erőszakos sajátos bevezetésével mostanában oly' nagy felzúdulást kiváltó) angol RSI study-kat. Azok validitását és hasznosságát vizsgálva óvatosságra és megfontoltságra intett (ld. a bougie használat káros mellékhatásait) és a légútbiztosítás kompetenciákhoz kötött fokozatosságát hangsúlyozta. Bizony, nem eretnekség a supraglottikus eszköz, de alapkompetenciák esetén a BMV sem... Csak haladjanak a kórház felé. Az intubálás esetében ugyanúgy a kompetenciák és készségek kettősét kell vizsgálni, mint minden más esetben.

Abban is egyetértett mindenki, hogy a tréningeknek kiemelt szerepe kell, hogy legyen a prehospitális ellátás mindennapjaiban. Ám mit se ér a legszofisztikáltabb szimulációs gyakorlat sem, ha nincs mellette mindennapi "éles" gyakorlat, lehetőség a készségek napi szintű gyakorlására. Ellenkező esetben ugyanis a tréning becsap, azt a hamis illúziót kelti, hogy birtokában vagyunk a tudásnak, pedig csak egy virtuális világban képződtünk, ahol mindössze a szcenáriók között igazodunk ki, ám a sokkal összetettebb való világban gyakorlat híján könnyen bajba kerülhetünk.

Végezetül pár szó a magyar jelenlétről:

Négy előadást jegyeztek a magyar kollégák. Összességében elismerésre méltó alapossággal elkészített volt valamennyi. Egyet nem hallottam, de arról is elismerően szólt egy német kollégám. A pénztelenséget találékonysággal kompenzáló tréningekről sajátos humorral készült előadás szakmailag teljesen rendben volt (leszámítva a self esteem talán kissé túlzott megnyilvánulását), mindössze a 45 perc körüli átlagos helyszíni idő volt az, amire igen sokan csóválták a fejüket. Sajnos témájukat tekintve egyik sem tudott kitörni az RSI-thoracostomia bűvköréből, az OMSZ-nál zajló RSI bevezetésről szóló előadás pedig igazából nem erre a kongresszusra való volt - de ez persze nem az előadó, hanem a szervezőbizottság hibája. Kár, hogy egy pilótával, vidéki orvossal, paramedikussal sem találkoztam, talán nem lett volna ördögtől való, ha többen lehetőséget kaptak volna a kiutazásra. Összehasonlításul: Ausztriából 20 fő körüli delegáció érkezett, de a spanyol eü-i csapat is majd' egy tucat szakemberből állt, akik végighallgatták mind a három napot. Majd talán Londonban...

Hát ennyi fért belém és a három napba az orvoskodásból, hiszen közben azért dolgozni is kellett, meg ott volt még a többi szekció, ahol számomra további izgalmas előadások hangzottak el. Remélem, hogy sikerült egy kis ízelítőt adni az elhangzottakról, az pedig, hogy mindebből kinek mi ültethető át a mindennapokba, már más kérdés.

Sok sikert hozzá!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kongresszus légimentő AirMed prehospitális ellátás


2014.04.11. 20:06 Mentés - másképp

RSI - szarva közt...

Leszálláskor jó pár sms várt, olvassak, újabb OMSZ-os botrány van. Őszinte leszek, sokkal korábbra vártam, hogy kiborul a bili. Az RSI kapcsán pár embernél betelt a pohár, az pedig, ahogy a tekintetes OMSZ kezeli a kérdést, csak olaj a tűzre.

Az RSI-vel ugyanis nem az a baj, hogy van. Hanem az, ahogy.
Még aktív igazgató koromban, egy debreceni kongresszuson történt szűz bemutatón én voltam az első cégvezető, aki azt mondtam, hogy "meg van véve". Az ötlet támogatható lett volna, ám azok fölé, akik az eljárást propagálták, bizony akkor is és azóta is komoly kontroll kellett volna. 
Engem azóta másfelé vitt az élet - a srácok pedig fék nélkül maradtak. Olyannyira, hogy az elengedett gyeplő a betöretlen csikóknál vadságot, mindenen keresztülvágtató kivagyiságot hozott. Azt hiszik, hogy bárkivel, bármit megtehetnek. 

Külföldről új eljárást hazahozni dicséretes. Ám butaságról, tapasztalatlanságról tanúskodik, ha adaptálás nélkül, 1/1 másolva akarják sok ezer embernek a nyakába varrni. Egy olyan rendszerben, amelyik ezer sebből vérzik, és igen, kedves barátaim, ahol nem ez az elsődleges prioritás. Annál az OMSZ-nál, ahol laza 20%-os fluktuáció van, ahol az alapszintű eszközök és bizony jártasságok is hiányoznak, ott életveszélyes erőszakkal átverni.

Csak mert egy monomániás bolond százat csinál. A rendszeren gőgösen, cinikusan, erőszakosan átvert képzés(?) nem jelent gyakorlatot, nem ad kompetenciát, az, aki ma két napig tanulja, a jövő héttől nem lesz hiteles oktatója. Főleg, hogy kartonpapíron imitálják a sebészi légút kivitelezését, bábukon a gyógyszer hatását, és még sorolhatnám. Mindezt pedig teszik úgy, hogy mindenkit megfenyegetnek, egyeseket megaláznak, ki leszel rúgva, nem kocsizhatsz, visszaminősítünk, stb. stb...

Hangárban, garázsban, tanteremben tartott gyorstalpaló nem jelent sok éves kórházi gyakorlatot, nem pótolja az egymásra épülő képzés fontosságát. Cinikus a narratíva, ami az átjárható légút (ld. ABC) elsődlegességére hivatkozva akarja igazolni, hogy miért is ennek az eljárásnak az ilyen mértékű erőltetése. Miközben az állományból sokan vérzést sem tudnak csillapítani, nyakrögzítőt sem tudnak felhelyezni.

Elkeserít, hogy otthon a szakma csak a színfalak mögött, suttogva meri kimondani, bizony aggályos az egész úgy, ahogy van. Bűzlik a dolog a jogszerűségétől kezdve a gazdasági vonzatán keresztül a szakmaiságáig bezárólag. Ez tematizálta az elmúlt időszakot, miközben sok helyen az alapvető feltételek sincsenek meg a mindennapi munkához. 
Az elmúlt években a háttérbeszélgetéseken sorra fogalmazta meg sok jeles ember a kritikát, ám - ki tudja milyen okból - senki nem mondta, hogy gyerekek, ácsi!

Külföldről minden kicsit másképp látszik. Leginkább letisztultabban és kontrasztosabban. Azok, akik ma nagy mellénnyel erőszakosan csak és kizárólag az RSI-t erőltetik, bizony elfelejtenek pár dolgot. Leginkább azt, hogy ők bármennyire is hiszik, nem tévedhetetlenek. Tapasztalatuk, szakmai megalapozottságuk nem áll mindenek felett, sőt... Ismerjük az életútjukat, mosolyogtató is lehetne a buzgalmuk, csak hát sajnos a tét itt ennél azért sokkal nagyobb. 

Tetszik, vagy nem, itt a lét a tét.

2 komment

Címkék: mentésügy OMSZ RSI


2013.12.31. 16:29 Mentés - másképp

Vége

Fény és sötétség, vidámság és szomorúság.

Az év végén hajlamos az ember kicsit nosztalgiázni, ha már visszatekint, akkor csak a jóra emlékezni. Pedig volt rosszban részünk, nem is kevés. A blog alap tematikája a magyar mentésügy anomáliái körül forgott, három év alatt közel száz poszton keresztül mutattam tükröt a mindennapok anomáliáinak, észbontó pofátlanságoknak, normális társadalmakban legalább egy, a megalapozott gyanút felvető és vizsgálatért kiáltó mutyiknak és még ki tudja minek. Mert hiszem, hogy nem mindegy, ki visz el. 

Közben megbukott egy főigazgató - hogy a blognak volt-e benne szerepe, ki tudja - jött egy újabb, ő se fog ötéves jubileumot ülni a székében, erre már most fogadni mernék, előkerültek korábban leszerepelt pajtások, helyet cseréltek a dróton a verebek, újra és újra bejelentették a 11 és fél milliárdos fejlesztést, miközben érdemi eredmény egy se lett, szóval ha összegezni akarunk, akkor Shakespeare juthat eszünkbe: "Sok hűhó semmiért."

Voltak persze sikerek is, leginkább egyéni teljesítmények, amik mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszer ne dőljön teljesen össze. Mert ne legyenek senkinek illúziói, a mai fene nagy felbuzdulások sehova nem vezetnek. Siker az is, még ha indirekt is, hogy az embert itthon utánozzák, próbálják tartani vele a lépést, de nem hogy megelőzni, még utólérni sem tudják. Vannak ilyenek páran, higgyék el. Tenni pedig úgy is lehet a szakmáért, ha nem vezetünk operatívan céget. Példa rá az új szakkönyvünk, ami előremutató módon hosszú évekre meg fogja határozni az irányt.

Most sokan reménykednek, hiszen - elvileg - neutrális felületen nyílt pályázat van. Nekem van némi félelmem, de ne legyen igazam. Félek, hogy a pálya lejt, mindenki, aki leteszi a bábuját, az kockát tesz le, csak egy valakinek lesz golyója, ami a lejtős pályán azonnal célba fog érni. Pedig igazán ideje lenne elkezdeni a rendrakást. Felszámolni a mutyit, szélnek ereszteni a verebeket, újraépíteni a mentésügyet. 

Sokan, sokszor olvasták a blogot, most ez az utolsó poszt egy időre. Itt a vége. Lássuk, mit hoz a jövő, úgyis kampány lesz, a látszatát is szeretném elkerülni, hogy az egyébként szakmai kérdéseket boncolgató blogot (bár a hülyeség pártsemleges) pro vagy kontra bárki politikai felhanggal (félre)értelmezze. Az írás szent, a vélemény szabad, a múlt egy része felidézhető lesz az archívumból is.

Volt mindenben részünk, azt pedig csak remélni lehet, hogy a fény az alagút végét jelzi. És nem az érkező vonatot.

Boldog Új Évet! 

8 komment


2013.10.25. 15:09 Mentés - másképp

Mozi

A filmről olyan mennyiségű kritika jelent meg, hogy egy percig sem kívánok a kidolgozottságával foglalkozni. Igen, visszaköszön benne Tarantino Kill Bill-je, éreztem némi Coen testvéres karaktert és láttam pár Guy Ritchie-re utaló vágást. Rendben is van, a rendező is elmondta, hogy mind hatással voltak rá. A kerettörténet számomra a film üzenete is: a szerelem mindent legyőz és mindenek felett áll. Még ha háború is van. Vagy talán akkor leginkább. Összességében - orvosnyelven mondva - nekem kp. vérbő volt. 10/5

(És ettől még bátran lehet bizalommal hívni a mentőket a jövőben.)

Az persze, hogy mindez a magasztos üzenet volt előbb és mint gombhoz a kabátot, varrtak hozzá egy abszurdnak tűnő sztorit, vagy éppen fordítva, volt sok apró sztori a mentők világából, amihez hozzátettek egy szerelmi szálat és arra fűzték fel az egész történetet, nos, én a tippemmel tutira megyek.

Ugyanis szinte biztos vagyok abban, hogy ennyi, a valósághoz kísértetiesen hasonlító részletet nem lehet kitalálni. A rendező nyilván rengeteg anekdotát hallott a mentőkről, amik abszurditása a civileknek önmagukban is sokkoló, egy filmbe összezsúfolva viszont már kifejezetten groteszk görbetükröt mutat. Nem, nem a mának, szó sincs róla, hiszen ilyenek ma nem történnek meg, ma már senki nem szív nitralgint..., a 80-as, 90-es évek hangulata viszont visszaköszön számos jelentben. Tetszik, nem teszik.

"A karakterek, az események és a szereplők kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve." 

Na, ezt nem láttam se a film elején, se a végén. Bár lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el... :) Így viszont ha véletlen, akkor jó sok...

Egyszóval meg kell nézni. Anélkül ugyanis, hogy az ember látná, hát leginkább csak kínos pofonokba lehet belefutni. Mint ahogy Győrfi Pál is belefutott már hónapokkal azelőtt, hogy a film megjelent volna:

"...Isteni műszak című alkotása (mely műfaját tekintve játékfilm és így az abban megjelenített szereplők, történések megválasztása az alkotói szabadság körébe tartozik) mélyen megbánt, kigúnyol és negatív színben tüntet fel minket...”. 

A fenti nyílt levél csattanóját pedig az adja, hogy a film megjelenésének kiemelt támogatója maga az EMMI. Na akkor most mi is van? Ki gúnyol ki kicsodát?

Ha főigazgató lennék, hát egy kópiát biztos elkértem volna és már csak a szórakoztatás és csapatépítés miatt is rendeztem volna egy zártkörű vetítést a kollégáknak. Aki magára ismer egy-egy jelenetben, az talán elgondolkodott volna, akinek meg nem inge, az úgyse vette volna magára és lett volna egy laza estéje, mint nekünk, földön, vízen, levegőben.

Jó szórakozást.

1 komment

Címkék: mentőszolgálat mentők OMSZ Isteni műszak


2013.10.24. 17:34 Mentés - másképp

Soha, de soha többet!

Apám katona volt. Egy darabig én is katonaorvosnak készültem. Az egyenruha fegyelmező, tiszteletet parancsoló hatását máig vallom. Elismerem azt az áldozatot, amit a katonák hoznak a hazáért, a családjukért. A légimentőknél igazgatóként töltött évek alatt is szoros kapcsolatot ápoltam velük és igen, sikeres közös projekteket hajtottunk végre a teljesség igénye nélkül a pápai bázis megalapozásától kezdve az átmenetileg üzemelő szolnoki bázison át a kecskeméti repülőnapokra megszervezett kiállításokig, workshopokig. Elkészítettem a hazai helikopteres kutatás-mentés koncepcióját, a maradék energiámmal a háttérben azon (is) dolgoztam, hogy a MH helikopteres készültsége jobb legyen. Egy hónapja egy NATO konferencián voltam meghívott előadó és még sorolhatnám elköteleződésem bizonyítékait.

Volt, amikor ténykedésem el is ismerték: Hende Csabától III. osztályú Honvédelemért Kitüntető Címet kaptam. 

Mégis ösztönösen viszolyogtam a fegyverektől, a háború borzalmától. Így döbbentem hallgattam az elmúlt évek alatt Szócska Miklós egészségügyi(!) államtitkár militarista hasonlatait, polgárháborúra, harcban álló csapatokra utaló hasonlatait a magyar mentésügyet érintő nyilatkozataiban. Ez olyan anakronisztikus ellentét, ami számomra elfogadhatatlan.

Csakúgy, mint egy országot, annak heterogén politikai nézeteket valló állampolgárait képviselő miniszterelnök szájából fegyverbe hívó mondatokat hallani. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy egy állami ünnepen a megemlékezés helyett arra szólítson fel bárki is, hogy a másként gondolkodók ellen hadrendbe kelljen állni. A pohár most telt be, nem tehetek róla, de Nürnberg jut az eszembe, abból pedig köszönöm, de nem kérek.

Így a mellékelt levéllel teljes mértékben egyetértve őszintén remélem, hogy a felelős miniszterelnök azonnal abbahagyja ezt a retorikát, a fejéből is kiveri az ilyen gondolatokat, ezt bizonyítandó pedig valóban elnézést kér mindazoktól, akik ellen - még ha egyelőre csak verbálisan is - de csatába hív.

http://www.egyutt2014.hu/az_egyutt_2014-rol_hirek/bajnai_gordon_nyilt_levele_orban_viktorhoz.html

Szólj hozzá!

Címkék: háború honvédség Orbán Bajnai Szócska Hende


2013.09.08. 23:04 Mentés - másképp

Kérdések

A rendszerhibák mindennaposak, de egy-egy komolyabb figyelmet kapó esemény kapcsán talán a már fásult közvélemény és a média receptorai is érzékenyebbek, talán kevésbé mennek el az események mellett, talán felkapják a fejüket a kérdésekre. A részvét és a sajnálat érzése mellett ugyanis a düh bizony kérdéseket generál.

A Kapuvár melletti busztragédia kapcsán a leglényegesebb kérdés a pápai légimentőbázis helyzete. Míg a kárhely felszámolásában a számos földi mentőegység mellett - amúgy helyesen - 3 helikopter személyzete is közreműködött, és ezt a hivatalos kommunikáció kvázi büszkén közölte is, azért szakértő szemmel nézzünk a dolgok mögé.

Az ellátás és a kárhely felszámolásának idejéről természetesen konkrét adataim - még - nincsenek, ám a szikár tények igenis elgondolkodtatóak.

A kárhely a levegőből - forrás: facebook.com

A kárhely a levegőből - forrás: facebook.com

Magyarország modern légimentésének fejlesztése, a lakosság helikopteres mentési kapacitáshoz való 15 percen belüli hozzáférésének, így az esélyegyenlőség biztosításának fejlesztése 2010 végén megakadt. Ugyan egy világos, végrehajtásában lépésről-lépésre, az időnkénti szembeszél ellenére is haladó koncepció mentén már 2009-re jogerős építési engedély is rendelkezésre állt az ország északnyugati részének ellátásáért felelős pápai légimentő bázis felépítéséhez, mégsem szállhatott fel a Kapuvár melletti kárhelyhez mindössze 45 km-re lévő potenciális bázisról helikopter.

Hiába történt meg 2010-ig a beruházás területének előkészítése, a teljes fedezetet az OMSZ a mai napig nem biztosította a légimentőknek, sőt. Maga a légimentők azóta elküldött vezetője, Temesvári Péter szabotálta el a korábbi fejlesztések folytatását. A 2011 februárjától datálódó események, az inkompetens vezetők kinevezése, a parttalan ötletelések, a széles körben szakmailag egyeztetett és elfogadott koncepciót, a befektetett milliókat agyi harántimpulzusok mentén dobták a kukába - és hagyták ezzel a mai napig 15 percen belül elérhető helikopteres kapacitás nélkül az ország egy jelentős és közlekedési balesetek szempontjából különösen veszélyeztetett részét.

2012 nyarán már megnyomtam az alarm gombot (ld. "Bázisdemokácia", http://mentes-maskepp.blog.hu/2012/06/06/bazisdemokracia_2 ), ám a gőgös és buta vezetés a mai napig simán megvezeti a minisztériumot és annak hozzá nem értő államtitkárát. Megy a gittrágás, aminek eredményeként Kapuvárra nem riaszthattak egy alig 10 percre lévő mentőhelikoptert, hanem 98, 101 és 152 km-ről, azaz minimum 25, de inkább 40 percnyire lévő helikopterek érkezhettek sorban (amennyiben a "legközelebbi" balatonfüredi, sármelléki és budaörsi gépek lettek riasztva).

Számos, az ellátással, annak idejével kapcsolatos szakmai kérdésem lenne, de ne vesszünk el a részletekben. Koncentráljunk Pápára és Magyarország ény-i régiójának mentőhelikopteres ellátására. Természetesen kérdéseimre nem várok választ, hisz ma nem működik normális szakmai kontroll (bővebben ld.: http://mentes-maskepp.blog.hu/2013/08/27/egeszsegugyunk), de lássuk hát, mit tennék fel az érintetteknek:

- Egy világos, széles körben elfogadott szakmai koncepció felrúgása, az érintett lakosság esélyegyenlőséghez való jogának hosszú éveken át való negligálása kimeríti-e a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét?

- Az arra költött milliók veszni hagyása, a beruházásra potenciálisan felhasználható közel 100 milliós eredménytartalék elherdálása kimeríti-e a gondatlan gazdálkodás és vezetői alkalmatlanság tényét?

- A potenciális fejlesztésre rendelkezésre álló sok milliárdos EU-s fejlesztési pénz elkótyavetyélése kapcsán lesz-e valaha számonkérés? (http://hvg.hu/hvgfriss/2013.36/201336_zavarok_a_mentesfejlesztesben_tul_lassan_si)

- Lesz-e Magyarországon valaha még olyan rendszer, ami nem politikai - haveri, hanem szakmai alapon választ ki vezetőket, a felelősöket pedig hasonló módon kéri egyszer számon?

A fentieken túl számos egyéb kérdés kavarog még bennem, de félő, sok tragédiának kell még bekövetkeznie, mire a felelősök elkezdenek egyáltalán elgondolkodni a kérdésekre adandó válaszokon.

Szólj hozzá!

Címkék: mentőhelikopter légimentés bázisdemokrácia Temesvári Pápa légimentők


2013.08.27. 22:47 Mentés - másképp

Egészségügyünk - nekik lámpást adott kezükbe az Úr Pesten

Van már mögöttem annyi, otthon és külföldön, beosztottként és vezetőként, hogy jelezhessem: kifordult a sarkából a világ. Valami nagyon nem stimmel. 

Az elmúlt években riasztó folyamat indult el, ami augusztus elején érte el azt a szintet, amikor szívem szerint megnyomnám az ALARM gombot. Villogjon a piros fény, vijjogjon a sziréna, halló, EMBEREK, baj van!

Egy normális társadalom normális egészségügyi rendszerében normális szabályzók vannak érvényben, normális felügyeleti szervek, szakmai kontrollok működnek. Automatikusan.

Nem így Magyarországon. Évek óta figyelem a tendenciát, de a miskolci halmozott tragédiák ügye kiverte nálam (és sok mindenki másnál) a biztosítékot. Egy normális államban ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy hasonló esetbe az állam túlmozgásos, gondoskodó atyaszerepben minden áron tündökölni akaró miniszterelnöke operatívan beavatkozzon. Drága polgárok, ez egy egészségügyi szakmai kérdés, aminek vannak ugyan tágabb társadalmi vetületei, de maga a konkrét ügy egy egészségügyi kérdés, semmi más. Ehhez képest Magyarországon maga a miniszterelnök ragadta magához a hivatalos eljáró hatóság szerepkörét (http://mandiner.hu/cikk/20130812_felfuggesztettek_a_miskolci_korhaz_vezetojet) és emelte a kérdést  ezzel azonnal politikai szintre. 

Mi vaaaan? Nem érzi az az ember, hogy pont ezzel rúg öngólt és igazolja azt, hogy Magyarországon összedőlt a normális rendszer?!

Egy normális rendszerben ugyanis egy ilyen esetben a JÓL MŰKÖDŐ felügyeleti szervek (nevezzük hozzáértő kórházigazgatásnak, ÁNTSZ-nek, járványügynek, szakfelügyeleti rendszernek, szakmai kollégiumnak, bárakárminek) AUTOMATIKUSAN lépnek és járnak utána az ügynek. Az ő SZAKMAI vizsgálatuk adhatja vissza a polgárok hitét az intézményben, az adott osztályban, a szakértők elemzése tisztázhatja a helyzetet, nem a két-hét-alatt-rend-lesz belügyminiszter rendőrsége, ami falhoz állítja az amúgy is kizsigerelt nővéreket. Elképesztő és elkeserítő. Számomra valahogy elképzelhetetlen, hogy hasonló módon reagáljon a thai miniszterelnök egy pattayai, vagy éppen a cseh kollégája egy ostravai esetben... Ha a T. EMMI-nek mégis lenne hasonló esetről tudomása, akkor várom a felvilágosító emiljüket.

Az egészségügy átpolitizálódása, ugyanakkor szakmai kontroll nélkül hagyása pedig a "fejétől bűzlik a hal" örökérvényű axiómának megfelelően alsóbb szinteken is megfigyelhető. 

Tavaly nyáron a GYEMSZI TILTOTTA LE a sürgősségi szakfelügyelő főorvost arról, hogy HITELES és egyébként a feladatra felkent hivatalos szakértőként véleményt mondjon a sajtónak a súlyosan sérült kisgyerek letakarásáról és ellátás nélkül hagyásáról ismert orvos ügyében (http://fn.hir24.hu/itthon/2012/06/21/a-halottnak-hitt-fiu-es-az-istent-jatszo-mentos/). Hogy is szólalhatott volna meg, hiszen az államtitkár egyik kegyeltjéről volt szó, akit utóbb Szócska úr az OMSZ főigazgatói pozíciójával is megbízott. Annak a szervezetnek a vezetésével, amelyik dolgozói tudják, hogy mit tett a jelenlegi főnökük tavaly nyáron. A struccpolitika és politikai demagógia pedig működött: a beiktatáson az államtitkár lezártnak tekintette az ügyet. 

Ha pedig még lejjebb megyünk egy szinttel, akkor már az operatív vezetés szintjén is a megalapozatlan, öncélú döntésekkel találkozunk, ami felett senki nem gyakorol szakmai kontrollt. A mentőszolgálat mb. besorolású vezetése felhatalmazva érzi magát, hogy kvázi kinevezettként hosszú távú stratégiákról tartson roadshow-t a közeljövőben, a mentésügyön pedig olyan változtatásokat hajtson végre, ami már az esélyegyenlőség biztosításának rovására megy. Pusztán irigységből és szűklátókörűségből. 

A megalapozatlan döntéseket és csillagháborús terveiket sorolhatnánk, de ma csak egy példát hozunk. 

A légimentőknél korábban - nemzetközi példák alapján, a honi viszonyokat minden tekintetben figyelembe véve - amolyan "tejünk van, tőgyünk van, miért ne szoptassunk?" alapon, a helikopteres szolgáltatás akadályoztatása esetére ún. mentőorvosi kocsi (MOK) intézménye került bevezetésre. Voltak ennek előzményei otthon is, külföldön is, logikus volt hát, hogy a személyzet repülésre alkalmatlan időben a helikopterről átült egy személykocsiba és segítséget nyújtott a rászorulóknak. 

Na, ma, a megfontolt és bölcs OMSZ vezetés, saját gatyájába pottyantván elrendelte a kapacitás megszüntetését, elkezdve ezzel a légimentés módszeres leépítését. Ehhez újra csak gratulálni lehet. Ahelyett, hogy bázisról bázisra, évről-évre fejlesztenék a szolgáltatást, leépítik azt. Holmi pénzhiányra hivatkozva. A kocsikat már árulják, de azért a zilletékes vezetőknek megmarad a kéklámpás autó mentős matricával, ami ha másra nem, hát arra jó lesz, hogy a buszsávban mehessenek bevásárolni.

Úgy látszik, hogy a felelős egészségügyi vezetés csak fejni szereti azt a tehenet, a többi nem számít. Tudják, talán nem kellett volna két év alatt a 4. ügyvezetőt és ki tudja hány egyéb sallang embert kinevezni, akkor talán megspórolhatták volna azt a közel 60 millió forintot, ami csak erre elment... A lényeg, hogy az alkalmatlan emberek kontraszelektált módon pozícióba kerüljenek, a politikus pedig szereptévesztve tündököljön.

Kicsit olyan ez, mint a Jancsó film. Fekete komédia arról, hogy három vidám sírásóból mi minden lehet. A többi ma úgy látszik, hogy tényleg baromira nem számít.

Szólj hozzá!

Címkék: egészségügy légimentés Miskolc OMSZ MOK


2013.08.05. 07:00 Mentés - másképp

Polip és a trollok

A nyár az uborka szezonja. Az ősz a kongresszusoké. Mivel most nem történik semmi előremutató a mentésügy háza táján (komoly a gyanúm, hogy később se fog), ezért hát készüljünk lélekben az őszre. A színfalak mögött ugyanis egy újabb gyönyörű történet rajzolódik ki, ami tökéletes lenyomatát adja a szakmailag is szétesett mentésügynek.

Az elméleti munka, a tudomány elengedhetetlen része a mindennapi gyakorló orvoslásnak. Ezért is elgondolkodtató, hogy mire jutott az OMSZ ezen a téren az elmúlt évtizedekben. Tudományos értékét és a vállalat potenciális erejét tekintve semmire. Az évről-évre megrendezett OMSZ-os "konferenciákon" ugyanis a felkért(?), a szolgálat vezetőségét reprezentáló előadók rendre B kategóriás előadásokkal jelentkeztek, üdítő kivételt mindössze az a pár lelkes dolgozó jelentett, akik egyébként az egész kócerájt életben tartják. 

Így aztán érthető, hogy a színvonaltalan eseményekre már lasszóval kell fogni az embereket, a múltkor konkrétan elrendelték, hogy minimum hány embernek KELL megjelennie biodíszletként a Hotel Hélia-ban, mert önszántából alig jelentkezett valaki.

Idén már a szokásos büki őszi szimpózium is döglődik. Se pénz, se posztó. A mellékelt levél szerint már most fel kell mérni, hogy lenne-e a 7000 dolgozóból minimum 80(!), akiket a mellékelt árakon érdekelhet a rendezvény. Tippeljek? Nem.



Ezt támaszthatja alá, hogy ma már az öt évvel ezelőtti indulása óta egyre népszerűbb, rendre magas színvonalú tematikus és szabad előadásokat felvonultató, komoly társasági eseménnyé is váló, eddig lelkes dolgozók által ingyen, afféle "társadalmi munkában", de hibátlanul szervezett légimentő vándorgyűlésre telepedik rá a polip.

A hagyományokhoz és az elvárásokhoz semmiképpen sem illeszkedve ugyanis afféle trollként megjelentek a hagyományos B kategóriás büki előadások, úm. például: "Mentők a média szeméből" (sic!), vagy "Szakmai minőségfejlesztés lehetőségei az OMSZ-nál", de a legszebbnek az "OMSZ, merre tovább?" című, mindössze 10 perces stand up ígérkezik cinikus módon attól, aki a titulusa előtt egy "mb", azaz "megbízott" jelzővel bír, tehát egy tisztességes országban mindössze átmeneti ideig vinné az ügyeket, a pályázat útján kiválasztott végleges vezető kinevezéséig. Lóláb, lóláb... Az előadók személye garancia a mosolygásra. Ahogy az is, hogy a szervezői igényesség jegyében már a főpilóta/repülési igazgató is doktor. Ezúton gratulálunk!(http://legimentok.hu/userfiles/files/Programterv1_0VGY2013.pdf

Az viszont elgondolkodtató, hogy a magukat a feladatra minden szempontból felkentnek és főnöknek érző orvosigazgatók és a külön, megalázó módon mindössze évi pár millióba kerülő oktatási és szervezési felelős alkalmazása és a fenti töltelék témák ellenére egy teljes napot eleve lehúztak a kongresszusból. A szervezői dilettantizmus jó példája pedig az, hogy azt a pár, szakmailag és a légimentés szempontjából fontos és igazán jónak ígérkező előadást, amit például a gyermektraumatológiai szekcióban hallhatunk majd, a program legvégére tették.

Haldoklik a szakma. Fél milliárdot akarnak egy sürgősségi akadémiának (pffffff!) nevezett valamire eltapsolni, miközben egy megveszekedett egyetemi tankönyvet nem tudtak magukból hosszú évek alatt kiizzadni. A mentőápolói képzést engedik a gyengébbik nemnek, de azt elvégezve kivonuló munkát már nem kapnak a lányok a vállalatnál. Micsoda arcpirító hímsoviniszta cinizmus már ez?! Nincs olyan, hogy szellemi műhely, csak sok pénzért léhűtést végzők vannak, az elmúlt évek mentéstechnikai újításai (motor, légimentés, robogó, MICU, gyermekmentés) egytől-egyig külsős, nem az OMSZ módszertani osztályához, vezetőségéhez tartozó lelkes embereknek voltak köszönhetők. Aztán szépen ellehetetlenítették szinte mindet. Óvakodjunk hát a poliptól, mert megfojt.

A trollokhoz pedig az internet közössége ad használati tanácsot: DO NOT FEED THE TROLLS!, azaz akkurátusan ignoráljuk őket.

Szólj hozzá!

Címkék: OMSZ légimentő vándorgyűlés Büki szimpózium sürgősségi akadémia


2013.07.03. 10:36 Mentés - másképp

Majd' 100 nap... Na és?

Április elején Szócska Miklós lefejezt(ett)e az OMSZ-ot és "sebességváltás" jelszóval egy igazán érdekes embert bízott meg átmenetileg(???) a szervezet vezetésével (http://www.youtube.com/watch?v=104Ty7JorjE ).

3 hónap próbaidő még azoknak is jár, akiket úgy ismerünk, mint a rosszpénzt, hátha az új fotel azonnal rátermettséget és tehetséget is ad a feladathoz. Így csak most jött - volna - el az idő a teljesítmény értékelésére, és bár már sokan jelezték, hogy várják az elemzést, sajnos rossz hírem van: nem tudok mit írni.

Ugyanis nem történt semmi olyan, ami miatt tollat/klaviatúrát lenne érdemes ragadni. Mert mi is történt eddig?

A füttyös helyet cserélt a bűvésszel, de bajtárs nem vész el alapon, minden "leváltott" káder kapott azért legalább egy pár százezres havi apanázst biztosító szerződést. Fegyelmi, vagy akár feljelentés helyett. Az apparátus ráadásul még tovább bővült, a régiek mellett új kiscsikók is káderré váltak és kaptak szerepet például a légimentőknél, évi pár millióval növelve a menedzsmentre fordított kiadásokat. Az új urak az első három hónap alatt ahelyett, hogy elmélyültek volna az új feladat adta kihívásokban, ismerkedtek volna a rájuk bízott rendszer alapjaival, inkább rögtön 2-3 hetes szabadságra mentek, ki Angliába utazgatott, ki épp Peruba. Jól van ez így, na. Az állami pénzen történő hivatalos utazgatásnak is szezonja van manapság, külföldön elő lehet venni az újkeletű névjegykártyát, itthon meg lehet vakítani a parasztot azzal, hogy "Hozok nektek tudást kintről! Nesztek, egyetek!"

A legfelsőbb szinten persze a marakodás is elkezdődött, egymásnak ugrottak a koncon, ki legyen a végleges nagyember, ahogy beszélik, még egy ajtót is becsaptak tán'... Pesten az a mondás is járja, hogy időközben csak megérkezett egyikük ellen egy büntető feljelentés is, csak szegény OMSZ nem akar átalakulni, gazdaságosabb működési formát felvenni, bajtársat megbecsülni, sőt. Mindössze a jól sejthető és várt első pályázat jelent meg az EU-s pénz terhére, miközben már az éves, szokásos büki szimpózium kapcsán is épp azt tesztelik, hogy 7000 dolgozóból lenne-e legalább 80, aki önköltségi alapon vállalná a részvételt. A hiány közel 2 mrd. Ja, még az, hogy a nagy mentőautó vásárlás közben azért csak fel akarják emelni a maximális életkort 15 évre. Hát ennyi.

Mondom, nincs miről írni, semmi meglepő nem történt.

Mindeközben persze mégis van valami, ami megragadta a figyelmem. A dolgozót a főigazgató nagyon nem akarja fogadni (forrás: facebook.com), de a dolgozó nem hülye, csak bemegy, ha már egyrészt adófizető állampolgár, másrészt dolgozó is egyben. Joga van, hisz'. Félszbúk szabály ide, vagy oda, bizony az OMSz-nál kezd betelni a pohár. Mivel felhatalmazva nem vagyok, hát nem linkelem a mentődolgozó posztját, de ismeretlenül is leveszem a kalapom előtte. És a minap leváltott debreceni rektor mondatai jutnak róla eszembe:

"Ma Magyarországon sokan azt gondolják, hogy az életünket csak mocskos alkukkal és mutyikkal lehet megszervezni. Hát nem. Igenis vannak olyan elvek, amelyekhez az embernek tartania kell magát. Vannak olyan emberi és szakmai döntések, amelyeket csak a saját elveink alapján szabad meghoznunk" - többek között e szavakkal búcsúzott el a sajtó munkatársaitól Fábián István professzor, a Debreceni Egyetem (DE) leköszönő rektora, aki három éven át irányította az intézményt. Majd hozzátette: "különben is megette a fene azt a döntési mechanizmust, amikor arra kellene figyelni, hogy a magasságos miniszter úr kit akar kinevezni".

Szólj hozzá!

Címkék: mentőszolgálat Szócska OMSz


2013.06.28. 22:45 Mentés - másképp

30 éves évforduló

 Ez az évforduló sok szempontból szimbolikus. 

Valaha azt mondtuk, hogy Magyarország lemaradása a fejlett nyugathoz képest 20-25 év. Ha nem is volt ez mindenre területre igaz, a légimentésre mindenképpen annak kellett tekinteni. Tíz évvel ezelőtt, az akkor már két évtizedes osztrák légimentés rendszerszemléletében, működésében, egységességében és még sok mindenben legalább annyival járt előttünk. 

A minta kéznyújtásnyira volt, az idő mégsem érkezett még el, hogy Magyarország tanuljon, pláne, hogy profitáljon belőle. 2002-t, 2003-at írtunk. A régi rendszer még stabilan állt, ahhoz pedig pláne elég erős volt, hogy az új gondolatokat a szőnyeg alá söpörje. Maradt is itthon minden a régiben egészen 2005-ig. Addig csak úgy lehetett friss levegőt venni, ha az ember Bécsig, vagy épp az ADAC-hoz Münchenig, a REGA-hoz Interlakenig utazott. Olyan szavakat tanulgattunk itthon, mint "benchmarking" és "best practice". És még sokáig álom maradt, hogy a hazai viszonyokhoz adaptáljuk őket...

2006-ban aztán a magyar légimentés új lehetőséget kapott. Az új rendszer olyan alapot jelentett, ami mentén nagy lendülettel el lehetett indulni és el lehetett kezdeni ledolgozni húsz év lemaradását. A partner ehhez pedig maga az ÖAMTC Christophorus Flugrettungsverein lett. Mára szinte már mindenki tudja Magyarországon, hogy az ÖAMTC CFV leányvállalata, a HeliAir GmbH biztosítja azt az öt modern mentőhelikoptert, ami a gerincét adja a ma légimentésének.

Amit viszont sokan nem tudnak, de ma külön is érdemes elmondani és megköszönni: az osztrákoktól sokkal, de sokkal több mindent kapott a honi szakma, így a magyar mentésügy, mint amit maga a tíz évre köttetett szerződés keretén belül adniuk kellett volna. Mert a fent említett rendszerszemlélet, a know-how transzfer, a megannyi saját pozitív és negatív tapasztalat, a személyes kapcsolatok, a legjobb gyakorlatok átadása bizony sokkal többet jelentett magánál az öt darab helikopternél. Önzetlenül jött a segítség hosszú éveken keresztül, lehetővé téve nekünk, magyaroknak azt, hogy elkezdjük ledolgozni húsz év lemaradását. 

Hogy jól éltünk-e a lehetőséggel? Nos, azt majd az utókor dönti el. A ma embere csak azt látja, hogy míg Ausztriában a 30 év alatt két igazgatója volt/van a cégnek, addig itthon az elmúlt két év alatt éppen a negyediket üdvözölhetjük az ügyvezetői székben. Míg kint a hosszútávú koncepció mentén haladnak előre és tervezik a következő évtizedeket, addig itthon újra pillanatnyi érdekek dominálnak. Hogy lesz-e itthon az utókornak lehetősége majd 22 év múlva 30 éves évfordulót ünnepelni? Őszinte leszek, kétségeim vannak. 

Így hát ragadjuk meg a pillanatot, gratuláljunk az osztrák kollégáknak az évfordulóhoz, köszönjük meg az elmúlt évek segítségét és legyünk hálásak a kornak, hogy részesei lehettünk az ő és a mi légimentésünk elmúlt éveinek. 

http://www.oeamtc.at/?id=2500%2C1131707%2C%2C

Szólj hozzá!

Címkék: mentőhelikopter légimentés ÖAMTC


2013.05.29. 22:20 Mentés - másképp

Itt a vége, fuss el véle? Remek...

ECA .jpgVolt egy poszt az lhsn.hu oldalon pár napja. Lementettem, mert érdekes volt. Azóta eltávolították (www.lhsn.hu/katasztrofa-vagy-vegre-haladunk).

A poszt lényege: Magyarországon a nyugati kutató-mentő szektorban, jelesül Pápán nincs SAR szolgáltatás karbantartás miatt. A NOTAM-ot május 21-én reggel adták ki és június 6-ig érvényes. Azaz nincs a Magyar Honvédségnek helikoptere. A keleti szektorban, Szolnokon ezek szerint még áll egy a földön, ami potenciálisan bevethető, de mi, akik ismerjük a szakmát tudjuk, hogy a kapacitás enyhén szólva is megkérdőjelezhető. Ugyanakkor ICAO előírás, hogy SAR legyen, ha nincs, akkor Magyarország légterében leállna az előzetes repülési tervvel végrehajtott repülés. Remek.

Hosszú évek alatt jutottunk el oda, hogy gyakorlatilag megszűnt a MH helikopteres képessége (ékes bizonyítéka ennek a márciusi hóvihar...). Csak a kutatás-mentésre koncentrálva elmondható, hogy a megoldás, a szakma által is elfogadott koncepció 2009 óta elérhető. Döntés mégse született. Mindössze annyi, hogy pártok felett álló egyetértésben egy hete, május 22-én, négypárti egyeztetésen elfogadták, hogy kaka van a palacsintában. És majd 2014 után lesz döntés (http://lhsn.hu/partok-folott-allo-ossznemzeti-konszenzus-a-helikopteres-kepesseg-ugyeben/ ). Remek.

Mindeközben a légimentés is szétesés előtt, pedig a valós kutató-mentő munkát is nem egyszer mi/ők végezték el. Jó eséllyel június végén két helikopter leáll, így két bázis bezár, bár 2010 vége óta tudott volt, hogy a krach be fog ütni (hacsak a Légügyet meg nem erőszakolja a politika...), érdemes volt hozzá nem értők kezébe adni a marsallbotot. Remek.

Pedig voltak szebb idők, szakmailag és szervezetileg is vállalható jövőképet gyakoroltunk és modelleztünk le élesben anno, a korábbi elméleti előkészítések után, a vörösiszap katasztrófa alatt (http://mentes-maskepp.blog.hu/2011/10/10/vorosiszap_amirol_eddig_senki_nem_beszelt).

Így megyünk el a lehetőségek mellett, így múlnak el dicső korok. 

Magyarország jobbat érdemel.

Szólj hozzá!

Címkék: honvédség helikopter mentőhelikopter légimentés kutatás-mentés


2013.05.13. 01:41 Mentés - másképp

Mentők Napja 2.0 - egy EMMY Díjra jelölés apropóján

A posztnak a "Légimentés határok nélkül" is lehetne az alcíme.

Mostanra sokan tudják már, hogy az otthoni modern légimentési hálózat kiépítése elismerésének alkalmából kapott indoklás nélküli eltávolításom után továbbra is azt csinálom, amihez értek, csak immáron külföldön.
Miközben a magyar légimentés két éve gyakorlatilag koncepciótlanul autorotál és a föld felé tart (Bréking! friss hír, hogy ismételten képtelenek voltak a tartalék helikopter beszerzésére irányuló tendert eredményesen lefuttatni, most pedig szaladnak fűhöz-fához, mert bizony jó eséllyel már a nyáron bázisokat kell bezárni...), azért a világnak a szakmát megfelelő helyiértéken kezelő felén bizony, a teljesítmény elismerést vált ki. A sors mosolyogtató fintora, hogy az egyik ilyen elismerés pont a magyarországi Mentők Napja hétvégéjén lett publikus.

Tegnapi hír, hogy egy 2012 áprilisában elkészült 28 perces dokumentumfilmet, ami a légimentés egyik legkomolyabb és kihívásokkal leginkább teli, csak a legképzettebbek által művelt ágát mutatja be, az Egyesült Államokban Emmy Díjra jelöltek. 

Az  "AEROMEDICAL" (http://vimeo.com/51404443) azt a légimentési tevékenységet mutatja be, ami heti gyakorisággal zajlik Európa légterén keresztül. Az USA fegyveres erőinek kötelékében szolgálatot teljesítők közül az afganisztáni hadszíntéren sérüléseket szenvedők primer légimentési  ellátását és aeromedical evakuálását, a németországi Landstuhl orvosi központjába történő intenzív transzportját követi végig, felidézve a légimentés történeti hátterét és a modern kor háborús veteránjainak rehabilitációját, otthoni életüknek újrakezdését.

Bagram AFB


A munka kimerítő, fárasztó, kihívással teli. Képzeljenek el egy 40000 lábon repülő repülőgépet, zajjal, légnyomásváltozással, vibrációval és rezonanciával, páratartalom változással úgy, hogy mindeközben 6-8-12, de olykor akár 24 órán keresztül is intenzív terápiát kell nyújtaniuk a betegeknek. A filmben bemutatott amerikai katonákon kívül nem sokaknak adatik meg, hogy résztvegyenek e nemes munkában és havonta több rászorulón segítsenek. Van egy maroknyi magyar orvos, a legképzettebbek, a legkiválóbbak, akik ma már a világ sok egyéb részén végzik a légimentés minden elismerést megérdemlő és a szakma egy újabb stációját jelentő fejezetét.

Camp Bastion AFB


Kandahar


Az elmúlt egy évben sok más helyzet és kihívás mellett jópárszor megjárva a filmben bemutatott Bagram, vagy Camp Bastion, de akár Kandahar, vagy épp Kabul repülőterét és az ottani kórházakat is ismerve csak remélhetem, hogy a film elnyeri az EMMY-t. Vele együtt pedig mindazok - még ha csak igen áttételesen is, de mégis - elismerésben részesülnek itthon is, akik szakmai tudásuk és teljesítményük alapján mindezt megérdemelnék...

1 komment

Címkék: mentőhelikopter légimentés légimentők mentők napja aeromedical evacuation


2013.05.10. 21:05 Mentés - másképp

Mentők Napja - egy könyv apropóján

Ma volt a Mentők Napja, ráadásul egy kerek évforduló is, hiszen 65 éves lett az Országos Mentőszolgálat, sokezer ember munkahelye, második otthona, ami egyben sok millió potenciális rászoruló mentsvára is gyakran.

Voltak is mindenfelé rendezvények, de egy kicsit kilógott a hivatalos ünneplések sorából. Tegnap volt ugyanis a "90 nap a Mentők közt" című könyv bemutatója. Afféle civil rendezvény volt, kicsit megspékelve persze a hivatalos tótumfaktumok jelenlétével, de mégis remek alkalom arra, hogy egy kicsit elgondolkodjunk, hova is jutott 65 éves korára az OMSZ és maga, a magyar mentésügy.

A könyv kifejezetten igényes kivitelű, tartalmát tekintve pedig pontosan az, aminek hirdeti magát: egy határozottan szubjektív képes riportkönyv. Sem több, sem kevesebb. Kicsit bulváros felhanggal, apellálva az érzelmekre, olykor bizony hatásvadász stílusban, az oldalak között áttűnő magánéleti részletekkel, mégis némi - a szó klasszikus értelmében vett - közszolgálatisággal, pár oldalon még egy kis laikus oktatással is kiegészítve. Egy kívülálló, lelkes civil fiatal nő három hónapon keresztül készített sokezer képe közül kiválogatott párszáz tökéletes ízelítőt ad abból a munkából, amit a mentődolgozók végeznek nap, mint nap. 

És ez az, ami a legnagyobb értéke a könyvnek. Tükröt mutat anélkül, hogy ezt szándékosan tenné. Mert bizony a bemutatón és a mai Stefánia Palotában tartott hivatalos megemlékezésen is kiderült, hogy hatalmas szakadék tátong a végeken munkát végzők és a ma mentésügyének vezetői között. Az, hogy ma az OMSZ és a légimentés működik, csak és kizárólag a dolgozók elhivatottságának, valamint - mondjuk ki - kiszolgáltatottságának köszönhető és a menedzsmentnek semmi köze hozzá. A koncepciótlan ötletelések, a tíz év alatt 7 OMSZ főigazgató, az alig több mint két év alatt már a negyedik légimentő ügyvezető bizony, nem a hitelesség, a hosszú távú és kiszámítható működés záloga. Különösen úgy, hogy eredményeket, mint amilyen ez a könyv is, szinte mindig kívülről jövők tettek le az asztalra.

Csupa leszerepelt, bukott és sikertelen ember, akiknek csak az a fontos, hogy az asztal mellett legyen a székük. Még ha csak a sarkánál is, de ragaszkodnak hozzá... Egy kontraszelektált csapat.


Nem nagyon van mit ünnepelni. A 65 év állapot, nem érdem. Jövőre 66 lesz, aztán 67 - de kérdés, hogy lesz-e kivel ünnepelni, vagy már csak az emlékezés marad. A könyv majd abban is segít. Érdemes hát megvenni, higgyék el, sokkal jobb PR-t jelent a mentésügynek, mint egy hajbeültetés, táncóra vagy épp a 2007 óta sikertelen, ám a kalapból újra és újra előrántott TIOP 2.2.1 fejlesztési program 11,5 milliárdos fedezete.

Szólj hozzá!

Címkék: mentés mentők légimentés OMSZ 90 nap a Mentők közt


2013.04.24. 12:50 Mentés - másképp

Amire nincs épeszű magyarázat...

Az jár a fejemben, hogy milyen országban is élünk... 

Miközben a blogom "Mert nem mindegy ki visz el..." alcíme valós értelmet nyert, miközben a középszer lecserélése után a téboly vette át uralmát az OMSZ-nál, teljesen háttérbe szorítva a szakmát és teret nyert az érzelmi alapú leszámolás, pár napja üzentek, hogy jobb lesz ha leállok, mert figyelnek. Értik, úgy... Figyelnek, mert egyesek szerint már nemzetbiztonsági ügy lett az, hogy a magyar mentésügy anomáliáira (nem utolsó sorban egyébként mindannyiunk érdekében) felhívom a figyelmet, amivel "aláásom a magyar nép mentésügybe vetett bizalmát és biztonságérzetét". 

Na, akkor most tessenek figyelni: 

A: a fenyegetésnek és a blöffnek sosem dőltem be, reggel simán tükörbe nézek, a gerincem meg elég egyenes.

B: ha tényleg figyelnek, akkor most tessék nagyon, mert valakik tényleg aláássák a magyar mentésügy teljes szakmaiságát. Ugyanis: az OMSZ-tól kiebrudalt és ejtőernyőztetett légimentő igazgatóval épp kirúgattatják azt az embert, aki egyedüli tudományos fokozattal, igazságügyi szakértői oklevéllel, aneszt-intenzíves és oxyológus-sürgősségi szakvizsgával, 20 éves mentőgyakorlattal bír, nem mellesleg pedig a mai egyetlen friss, magyar prehospitális szakkönyv szerkesztője. Mindezt azért, mert a téboly vért kíván, nem tűr el magánál képzettebbet és ezzel tükör mutatására alkalmast. 
A széket egy olyan ifjú titán nézte ki magának, akinek - egyébként nem teljesen szakmába vágó - szakvizsgáján a pecsét is alig száradt meg, szakmaisága meglehetősen szűk látókörű és gyakorlata messze elmarad attól, hogy ilyen pozícióra érdemes legyen. Nem utolsó sorban pedig annak a Temesvárinak a cimborája, aki eddig minden székéből kibukott és akinél nagyobb kárt eddig kevesen okoztak a magyar mentésügynek.

Mindezt pedig úgy, hogy a szabad kezet kapott főigazgató hatáskörét túllépve, vezetői hatalmával visszaélve, zsarolva, nyomást gyakorolva kívánja lenyomni az egyének és a szakma torkán. 

Szócska Miklós, gratulálok Önnek, tudja, én közel 20 évig dolgoztam otthon a mentésügyben, de ekkora ámokfutást még nem láttam. 5 miniszter alatt dolgoztam vezetőként, de eddig a többiek legalább megpróbáltak figyelni, vagy úgy tenni, mintha figyelnének a szakmára. Önnek ez nem sikerül. Nem is véletlenül volt zavarban és beszélt össze-vissza a door-step sajtótájékoztatón. (http://www.youtube.com/watch?v=104Ty7JorjE )

Önt nem zavarja, hogy a morálisan és szakmailag szétesett vállalat legvégén Ön is ott van? Mert mindenkit érhet baleset és nem mindegy, hogy "Érted ki megy?"... Ja, és várom a békaembereket! 

1 komment