Sokan ismerhetik azt a számítógépes játékot (Sims), amiben emberek, családok életét kell bonyolítanunk, szerveznünk. Nagy népszerűségnek örvend évek (évtizedek?) óta, újabbnál újabb verziók, kiegészítők jöttek ki az alapverzióhoz.

Na, egyre inkább úgy érzem, hogy egy rohadt nagy szimulációban élünk lassan egy éve. A Sims COVID-19 Special Edition-ben.

Egy olyan mátrixban, ahol valahol, valakik egy teremben állnak a vezérlőpult előtt és fel-le kapcsolgatják a kapcsolókat: ma lezárják Angliát, de a magyar légteret megnyitják a Londonból érkező gépek előtt. Megnyomják a piros gombot, azaz szigorítanak Ausztriában, de bekapcsolják a szabad bulizást Vuhanban. Dánia narancssárga kategóriába sorolja Magyarországot, de a németeknél vörösek vagyunk. A franciák és az olaszok zárva tartják a sípályákat, a szlovákok csakúgy, de Ausztriában síelhetünk. Vállalkozások mennek csődbe, emberek veszítik el a munkájukat, mások meg nyomott áron akarnak mindent felvásárolni. És ez csak az elmúlt egy hét híreiből való szemezgetés. 

Egy (sokszor már über-) racionális embernek tartom magam, de így a 11. hónapban kezdem elveszteni a fonalat. Mintha valaki tudatosan játszana azzal, hogy még véletlenül se lehessen egy-két hétnél messzebb tervezni. Ez az egész COVID-19 olyan szinten írta/írja újra az életünket, hogy az korábban csak a jobb hollywoodi filmekben volt elképzelhető. Tom Cruise (pl. Edge of Tomorrow), Leonardo DiCaprio (pl. Inception) lehet, hogy simán veszi az ilyen helyzeteket a való világban is, de a többségnek szerintem ez a sci-fi, amiben élünk már kezd sok lenni. 

Mindezt az őrületet tetézik az oltásellenesek és vírustagadók szabadjára engedett és ránk zúdított gondolatai, a politikusaink kavarásai és hazudozásai. Alig van hiteles igazodási pont, sodródunk az eseményekkel. Nagyszülők bezárva lassan egy éve, családok térben és időben szétszakítva. Egy komplett generációnak vesznek el a legfontosabb hónapok, lassan évek, amikor az egyedfejlődésük egy igen meghatározó időszakában az iskolában cinkelhetnék a haverokat, flörtölhetnének a csajokkal, de leginkább tanulhatnának. Mert ez az online oktatásnak nevezett valami sok minden, de nem oktatás. 

Nincs más megoldás, ki kell nyírni a vírust. Meg kell menteni a világot. Össze kell fogni, mert ez a kis bizbasz lassan jobban összekuszálja az életünket, mint arra bárki gondolt volna. Itt nem lesznek magányos hősök, akik szivarral a szájukban, feszülő bicepsszel, egy vadászgép, vagy űrállomás fedélzetén majd megoldják a problémát, hogy aztán sokszázan tapsoljanak nekik (jajjjj, el ne kezdjék újra, könyörgöm!), vagy smároljanak egy jót a "Vége" előtt a főhősnővel. 

Itt mi fogunk nyerni, ha összefogunk, ha elfogadjuk azt, amit a mai agyunkkal tudunk: csak egy megoldás létezik, az oltás. Na meg a fegyelem és egy korrekt oltási terv, amit a Kormány felelőssége (lenne) levezényelni. És még akkor is rá fog menni a teljes évünk idén... 

Utána talán felébredhetünk ebből a szimulációnak tűnő rémálomból s visszatérhetünk korábbi (önpusztító) önmagunkhoz. Aztán már csak Gretára kellene kicsit többet hallgatni...