Megjelent egy cikk a vg.hu-n (http://www.vg.hu/vallalatok/egeszsegugy/ujra-kellene-tervezni-a-surgossegi-ellatast-431128#p2 ), majd pár órával később ugyanannak az újságírónak a tollából egy vélemény jegyzet is a témáról (http://www.vg.hu/velemeny/jegyzet/meztelen-a-kiraly-az-orvosszakma-nem-csak-a-veszharangot-kongatja-431120 ).
A naptárra kellett néznem, össze kellett vetnem a cikkek dátumát a mával, mert erősen deja vu érzésem volt. Merthogy az elmúlt években bizony másról sem szóltak a hírek, mint sürgősségi és mentőellátás katasztrófális voltáról, a valódi rendszerhibákat a szakmán kívüliek merték(?) csak kimondani, míg a zsírosbödön mellől valóban csak arra futotta, hogy (paszírozzák a szart) optikailag tuningolják a rendszert.
Persze, egy újszülöttnek minden vicc új, aki nem olvasta a korábbi cikkeket, vagy akár például ezt a blogot az elmúlt években, az joggal kaphatja fel a fejét a VG két írására. Pedig semmi más nem történik, mint jó ütemérzékkel a régi téma új köntösben került elő. Érthető hát, hogy most az új államtitkár színrelépésekor, az első lépéseinek egyikét, jelesül a cikkben citált, a sürgősségi szakmával való egyeztetést akár reménysugárnak is fel lehetne fogni. Óvva intenék azonban attól, hogy bárki túlzott reményekkel várja a sültgalamb berepülését. Erős a gyanúm ugyanis, hogy semmi másról nincs szó, mint egy - amúgy normális rendszerben alapvető és elvárható - tájékozódásról. Amit például a leköszönt és önnön gőgjétől és színfalak mögötti arroganciájától nem látó Szócska Miklós bizony sok témában elfelejtett megtenni.
Kíváncsi leszek, hogy az új vezetés szakít-e a Semmelweis terv szakmaiatlanságaival - kimondva ezzel az ítéletet róla és készítőiről, vagy viszi tovább például azt az egyébként tarthatatlan vonalat, amit Szócska áldásos döntéseként a ma is aktív OMSZ főigazgatóként regnáló Burány Béla jegyzett és máig képvisel. A szakítás ugyanis komoly konfrontációkkal fog járni, politikaiakkal, szakmaiakkal egyaránt, de meggyőződéssel mondom, megérné.
Ahogy érzésem szerint hasonlóan gondolhatja Berényi is. Nem mond ő ma egyébként újat, (máig őrzöm a Semmelweis tervre íródott korábbi állásfoglalását, amit anno átküldött, és ami egyébként éppúgy elérhető az államtitkárságon, mint a mi, mentés-légimentés kapcsán készített anyagunk) talán csak Szócska távoztával lehetőséget látva az új személyben kicsit bátrabb lett. Burányék ugyanis meggyengültek, elment a szponzoruk, nincs garancia arra, hogy akár a háttérből Szócska, akár egy átadás-átvételi paktumként Zombor tovább védené a szakmai botrányoktól hangos szervezet élén, az állomány által semmibe vett, olykor bizony arrogáns mentőszolgálati (és következményesen természetesen a légimentő) menedzsmentet.
Azzal, hogy az egyébként eddig mindig megfontoltan taktikázó, és egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek adó Berényi most a nyilatkozatával kiállt a fényre, biztosak lehetünk abban, hogy az OMSZ lépéskényszerbe került. A háttérben elkezdődött a csörte. Burányék keresik a kontaktokat és a fogódzót, a túlélés érdekében fűt-fát fognak ígérgetni, de attól sem rettennek majd vissza, hogy a saját szájuk íze szerint kozmetikázzák a mai helyzetet.
Az "eredmények" és a tények alátámasztanák egy valódi szakmai irányváltás létjogosultságát, de lehet, hogy én lettem az elmúlt években túlságosan pesszimista, mert félek, hogy a Messiás még nem jött el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Krinyo 2014.11.24. 16:18:00