Április elején Szócska Miklós lefejezt(ett)e az OMSZ-ot és "sebességváltás" jelszóval egy igazán érdekes embert bízott meg átmenetileg(???) a szervezet vezetésével (https://www.youtube.com/watch?v=104Ty7JorjE ).
3 hónap próbaidő még azoknak is jár, akiket úgy ismerünk, mint a rosszpénzt, hátha az új fotel azonnal rátermettséget és tehetséget is ad a feladathoz. Így csak most jött - volna - el az idő a teljesítmény értékelésére, és bár már sokan jelezték, hogy várják az elemzést, sajnos rossz hírem van: nem tudok mit írni.
Ugyanis nem történt semmi olyan, ami miatt tollat/klaviatúrát lenne érdemes ragadni. Mert mi is történt eddig?
A füttyös helyet cserélt a bűvésszel, de bajtárs nem vész el alapon, minden "leváltott" káder kapott azért legalább egy pár százezres havi apanázst biztosító szerződést. Fegyelmi, vagy akár feljelentés helyett. Az apparátus ráadásul még tovább bővült, a régiek mellett új kiscsikók is káderré váltak és kaptak szerepet például a légimentőknél, évi pár millióval növelve a menedzsmentre fordított kiadásokat. Az új urak az első három hónap alatt ahelyett, hogy elmélyültek volna az új feladat adta kihívásokban, ismerkedtek volna a rájuk bízott rendszer alapjaival, inkább rögtön 2-3 hetes szabadságra mentek, ki Angliába utazgatott, ki épp Peruba. Jól van ez így, na. Az állami pénzen történő hivatalos utazgatásnak is szezonja van manapság, külföldön elő lehet venni az újkeletű névjegykártyát, itthon meg lehet vakítani a parasztot azzal, hogy "Hozok nektek tudást kintről! Nesztek, egyetek!"
A legfelsőbb szinten persze a marakodás is elkezdődött, egymásnak ugrottak a koncon, ki legyen a végleges nagyember, ahogy beszélik, még egy ajtót is becsaptak tán'... Pesten az a mondás is járja, hogy időközben csak megérkezett egyikük ellen egy büntető feljelentés is, csak szegény OMSZ nem akar átalakulni, gazdaságosabb működési formát felvenni, bajtársat megbecsülni, sőt. Mindössze a jól sejthető és várt első pályázat jelent meg az EU-s pénz terhére, miközben már az éves, szokásos büki szimpózium kapcsán is épp azt tesztelik, hogy 7000 dolgozóból lenne-e legalább 80, aki önköltségi alapon vállalná a részvételt. A hiány közel 2 mrd. Ja, még az, hogy a nagy mentőautó vásárlás közben azért csak fel akarják emelni a maximális életkort 15 évre. Hát ennyi.
Mondom, nincs miről írni, semmi meglepő nem történt.
Mindeközben persze mégis van valami, ami megragadta a figyelmem. A dolgozót a főigazgató nagyon nem akarja fogadni (forrás: facebook.com), de a dolgozó nem hülye, csak bemegy, ha már egyrészt adófizető állampolgár, másrészt dolgozó is egyben. Joga van, hisz'. Félszbúk szabály ide, vagy oda, bizony az OMSz-nál kezd betelni a pohár. Mivel felhatalmazva nem vagyok, hát nem linkelem a mentődolgozó posztját, de ismeretlenül is leveszem a kalapom előtte. És a minap leváltott debreceni rektor mondatai jutnak róla eszembe:
"Ma Magyarországon sokan azt gondolják, hogy az életünket csak mocskos alkukkal és mutyikkal lehet megszervezni. Hát nem. Igenis vannak olyan elvek, amelyekhez az embernek tartania kell magát. Vannak olyan emberi és szakmai döntések, amelyeket csak a saját elveink alapján szabad meghoznunk" - többek között e szavakkal búcsúzott el a sajtó munkatársaitól Fábián István professzor, a Debreceni Egyetem (DE) leköszönő rektora, aki három éven át irányította az intézményt. Majd hozzátette: "különben is megette a fene azt a döntési mechanizmust, amikor arra kellene figyelni, hogy a magasságos miniszter úr kit akar kinevezni".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.