Mentők Napja közeleg. A megérdemelt pihenés napja, a dolgozók munkájának elismerése, egy kis együttlét, nyitás a civilek felé, a mentők munkájának ünneplése. Alkalom arra, hogy a tudománynak is szenteljünk egy kis időt. Egy normálisan működő cégnél egy évnyi megfeszített munka után mindenki felszabadultan várná a hétvégét.
Egy normálisan működő cégnél, ahol nem 361 napig áll a bál, hogy aztán négy napig sírva vígadhassanak; ahol legalább megpróbálnak munkaruhát adni és nem parolis öltönyt varratnak maguknak az urak; ahol meghallgatják és nem elhallgattatják a más - bizony, néha kritikai - véleményt is megfogalmazókat; ahol nem a szőnyeg alá söprik a problémát, hanem a szőnyeg szélére állítják, aki törvényt sért; ahol nem kettős, hanem egyenlő a mérce és ugyanúgy bűnhődik a tükröt törő próbaidős mentősofőr, mint a totálkárt okozó igazgató csemete; ahol a felettesre felnéznek és nem a felettes néz le; ahol közbeszereznek és nem közbe' szereznek; ahol az előre nem a múltat idéző jelszó a több, mint 20 éve regnáló vezetésnek, hanem irány; ahol építkeznek és nem rombolnak, ahol embereket mentenek és nem bűnösöket mentegetnek.
Az OMSZ csecséről lekattanni nem lehet. Aki szépen szopik, sose bukik. Meg. Nem baj, ha lerohasztod a rád bízott szervezetet, bukásod után maradhatsz második ember. Egy olyan nagyvállalat menedzsmentje ünnepelteti most 4 napig önmagát, ahol a füttyös bármikor helyet cserél a bűvésszel, mindegy, hogy ki a góré, csak a mi kutyánk kölyke legyen. Mindenki mást elmarnak maguk mellől, hátbatámadják, kisakkozzák, a szellemi és fizikai munka eredményeire ráteszik a mocskos kezüket, beszennyezve mindent, eredményt, emléket, ami nem az ő - nem létező - szellemi műhelyükből jött. Mindeközben akik letettek ezt-azt a magyar mentésügy asztalára az elmúlt 20 évben (nem sokan voltak!), azokat a fotókról is leretusálnák, ám biodíszletnek maguk köré rendelnek boldog-boldogtalant.
Csütörtöktől vasárnapig ünnepli a szervezett mentés 125. évfordulóját a Mentőszolgálat. Lesz itt minden, parlamenti ünnepélytől garázsban tartott fogadáson át, minimális érdeklődést kiváltó, ám annál több pénzbe kerülő tudományos ülésen keresztül koszorúzásig és szépségversenyig minden. Ja! Szent Kamillt el ne felejtsem. Iszonyú mák, hogy szegény szentem nem tud tiltakozni.
Miközben épp a dolgozók minimális juttatásait garantáló szakszervezeti megállapodásokat készülnek felmondani, elmondják majd ünnepi beszédükben, hogy milyen nehéz munkát is végeznek a kivonulók, akik hivatástudata és áldozatvállalása nélkül már összeomlott volna a rendszer. Szép dolog is ez, csak a bazi nagy kontraszt ne lenne a mindennapok történései és a hétvége máza között.
Az egészről a Négy esküvő, egy temetés jut az eszembe. A négy nap buli hétvégére kipipálva...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.