A kórházszövetség előhúzta a kalapból azt az ötletet, miszerint megfontolandónak tartanák egyes közszolgáltatóknál is a térítési díj megfizetése fejében, soron kívül elvégezhető nem sürgős beavatkozások engedélyezését. Állításuk szerint ezzel jelentősen rövidülhetnének a várólisták, az bevételt pedig további betegek ellátására, illetve a dolgozók honorálására lehetne fordítani. A pontos bejelentést nem hallottam, de tételezzük fel, hogy az alábbi forrás hiteles:
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/01/25/05/Fizetos_mutetekkel_rovidulhet_a_varolista_.aspx
A javaslat mindenképpen továbbgondolásra érdemes, de ebben a formájában meglehetősen komoly veszélyeket rejt magában, ráadásul nem vesz figyelembe egy, ma már evidenciának nevezhető tényt, jelesül azt, hogy ma már szinte mindenki hajlandó lenne fizetni az ellátásért. Arról most ne beszéljünk, hogy sok helyen a lepattant infrastruktúrától való viszolygás (ld. pl. János kórház) lesz-e erősebb, vagy a betegség/sérülés miatti kényszer. Azt se taglaljuk, hogy egy-egy műtőblokk komplett bérlésével már ma is megvalósul részben a dolog, bár igaz, hogy nem rendszerszinten, hanem néhány ambíciózus orvos és valóban gazdasági szemléletű kórházvezető megállapodásának köszönhetően.
Mi is tehát a gond vele? Egyrészt tovább mélyítheti a társadalmi szakadékot, hiszen maga is egyszerűen fogalmaz: fizetőképes betegek soronkívüliséget élvezhetnének. Ne titkoljuk, igencsak költséges beavatkozásokról van szó, így bizton állítható lesz, hogy ebben a formában csak a tehetős réteg lesz a lehetőség kedvezményezettje. Vajon, hogy lesz az elhelyezésük? Szintén fizetős kórtermekben a "fizetős" beteg egyágyas, esetleg egy másik "fizetőssel" közösen kétágyas kórtermet kap? Lesznek gazdag és szegény részlegek? Mi lesz, ha nem lesz elég kapacitás? Egy négyágyasban az egymással beszélgető betegek óhatatlanul tudni fognak arról, hogy ki a "fizetős", ki a három év után végre sorra kerülő, ez pedig majd csúnyán rá fogja nyomni bélyegét a hangulatra.
Másrészt a javaslat nem számol azzal a ténnyel, hogy ma már a TESCO pénztáros szintjén is megjelenik az az egyértelmű szándék, miszerint inkább fizetne az ellátásért, csak haladjon valahova a dolog. Igen ám, csakhogy ez a társadalmi réteg messze nem tud annyit ráfordítani, mint a tehetősek, ez pedig tovább fogja növelni a frusztrációt, a kirekesztettség, a másodrendű állampolgár érzését.
Mi lehet hát a megoldás?
Egy olyan rendszer bevezetése, ami elfogadja azt a tényt, hogy az egészségügy igenis működhet akár üzleti alapon is, ami öngondoskodásra nevel, ami mindenki számára egyforma módon elérhető, kiszámítható, tervezhető, ellenőrizhető, számlázható és végül, de nem utolsó sorban alkalmas lehet akár a paraszolvencia fokozatos kiszorítására is. Úgy hívják: co-payment.
Ezzel persze a politika nem képes ma - évek óta - kibékülni, álszent módon homokba dugja a fejét, eretnek gondolat ez, hiszen megszűnne az "ingyenes egészségügyi ellátás" mára igencsak megkopott mítosza (persze a legszegényebbek részére ki kellene dolgozni egy minimális ellátási jogosultságot biztosító, afféle szociális hálót jelentő alapcsomagot) és egy, az ország szempontjából is kedvezőbb, ám a demagóg "Mert ez nekünk jár!" eszmével leszámolni képes, bár kezdetben kétségtelenül szavazatvesztő rendszer alakulhatna ki.
Hogy is nézhetne ez ki - nagyon leegyszerűsítve - a gyakorlatban?
Van egy adott műtét/eljárás, ami ma 100 egységbe kerül. Az OEP fizet is érte (jó esetben) százat, ez mindig attól függ, hogy az aktuális HBCS pontrendszer mennyire követi a valós költségeket, de tételezzük fel, hogy a mi műtétünknél korrekt a költség - haszon arány. Éves szinten a keretből mondjuk 100 ilyen beavatkozásra futja.
A beteg paraszolvencia oldalon kifizet további 40-et, természetesen feketén. A műtét így 140-be kerül. Persze a rendszerbe hivatalosan csak 100 egység érkezik, a 40 az orvosnál marad. Ám ne felejtsük el, hogy a paraszolvencia kedvezményezettje mindössze az orvostársadalom töredéke. Ha bevezetnénk a co-payment rendszerét, akkor az adott operáció kapcsán 30-at lehetne hivatalosan kérni a betegtől önrészként (erre lehetne előtakarékosságot, biztosítást kötni, hiszen hivatalos hozzájárulásról lenne szó), az OEP pedig fizetne 80-at. Máris megtakarítana így 20%-ot az adott eljáráson (a megtakarításból vagy további eljárást lehetne finanszírozni, a példánál maradva máris 120-ra emelkedik az éves keret, vagy az egészségügy más részére lehetne átforgatni), a beteg hivatalosan, számlára fizetne 30-at, viszont a teljes rendszerbe 110 egységnyi, tiszta pénz érkezne. Plusz forrás fejlesztésre, béremelésre, amortizáció finanszírozására.
Az pedig már csak hab lenne a tortán, ha - különösen a komoly várólistákkal rendelkező betegségek esetén - esetleg csökkentett aránnyal, de a magánellátókat is befogadná az OEP.
Hát olyan borzasztó megoldás lenne ez?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.