Muszáj egy kicsit jogászkodni.
Miközben a mindennapi rohanásban szinte észre sem vesszük az ordító szakmai hibákat (ld. pl.: www.origo.hu/teve/20110901-gerincbaleset-utan-korhazba-kerult-aranypart-egy-szereploje.html ), attól azok a szemünk előtt történnek. A tudatos jogsértések pedig még megdöbbentőbbek, hiszen azokat általában vezetők követik el (ld. pl.: www.fn.hu/belfold/20110823/torvenytelensegben_egeszsegugyi_allashalmozok/ ). Ezek felszínre kerülése esetén elkövetőik reakciója általában a "Mi közötök hozzá? Nekünk lehet..." szintjét éri el és az önkritika, a "Sajnálom, hibáztunk, levonjuk a megfelelő következtetést."-ig sosem jut el. A baj csak ott van, hogy bizony, sok esetben ezek a tudatosan törvényt sértő vezetők a felelősek a beosztottak hibáiért is. Hogy miért is?
Imperitia Culpae Adnumeratur, azaz mesterségbeli járatlanság gondatlanságnak számít. (Gai. D. 50, 17, 132.) Ezt Gaius, az öt legnagyobbnak tartott jogtudós egyike, 2. századi római jogász írta le először.
Ez az általánosan megfogalmazott tétel minden munkavállalói szinten igaz, függetlenül a betöltött pozíciótól. Fogadjuk el evidenciának, hogy mindenkinek a saját munkaköre ellátásához kell "mesterségbeli jártassággal" rendelkeznie. A mentődolgozónak a betegellátás terén, a vezetőnek a cégvezetés terén. Egyszerűbben mondva: megfelelő embert a megfelelő helyre. Aki tehát a saját munkakörében járatlan, az bizony gondatlan is egyben.
A vezetők felelőssége mégis hatványozottan áll fenn. Hiszen az a mentődolgozó, aki nem tudja, hogy mi az a Stifneck, aki a vérzéscsillapítás legelemibb formáival sincs tisztában, aki a gerincsérültet nem megfelelő módon látja el, az persze, hibás, de a körülmények vizsgálata esetén nem egyszer kiderül, hogy az őt alkalmazó munkáltató felelőssége még nagyobb. Úgy mentőgépkocsira ültetni valakit, hogy nem győződünk meg a képességeiről, nem oktatjuk, készítjük fel a feladatra előtte, nem ellenőrizzük a munkáját folyamatosan, nos ez mind-mind a vezetői felelősség körébe tartozó kérdés. Ez ugyanis (sok más mellett persze) a vezetők feladata. Aki tehát ilyen módon járatlan a munkakörében, az bizony gondatlan is.
Az OMSZ-nál a vezetői arrogancia sajnos itt nem áll meg. Eddig általában két dologgal találkozunk jogilag kérdéses esetekben. Amiről nem beszélünk, az nincs (illetve a szóvivő utólag kimagyarázza). Ha mégse lehet a szőnyeg alá söpörni a kérdést, akkor egyszerűbb egy-egy közkatona látványos meghurcolása, jó hangosan példa statuálása ahelyett, hogy a vezetők magukba néznének.
Tavaly óta azonban elharapóztak az agresszív, a felvetésre támadással, zsarolással, tudatos jogsértéssel válaszoló esetek. Nagyon rossz az irány, aggasztó a helyzet. Persze értem én, hogy a sarokba szorított ember hátrafelé fizikailag nem mehet, ezért kínjában támad.
Egy FB-os bejegyzésben olvastam: "Mindig a fejtől büdösödik a láb... Mit várunk?" Addig, amíg nem lesz teljes csere, sajnos semmi jót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.