2011. szeptember 29.
Nemrég robbant a bomba a köztudatban: a mentőápolók közel felének nincs egészségügyi végzettsége.
Amivel a nagy nyilvánosság most szembesül, az a cégen belül hosszú évek óta tudott volt. Olyannyira, hogy közel 20 éve kezdődött prehospitális gyakorlatom legelején megtanult egyik első szakzsargon a "katasztrófa egység" volt. Ennek hívták/hívják ugyanis a kezdő sofőrrel, ápolóval (esetleg mentőtiszttel) kivonuló személyzetet. Ez a terminus technicus pedig önmagában azonnal cáfolja is Győrfi Pál ismét kifejezetten átlátszó magyarázkodását, miszerint a beosztások készítésénél figyelembe veszik a képzettséget ("...mentőállomásokon úgy alakítják a szolgálati beosztásokat, hogy alapul veszik az egy mentőegységben (egy autón) dolgozók szakképzettségét."). Ha ez ugyanis így lenne, akkor a magáért beszélő jelző nem alakulhatott volna ki...
Korábbi írásaimban különböző oldalról megközelítve igyekeztem rendre felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy bizony a jelenlegi formájában működő 63 éves OMSZ felett eljárt az idő.
A humán erőforrás problémák az elsők között szerepelnek, a szervezet múltba révedő szentimentalizmussal ragaszkodik a hagyományokhoz, fittyet hányva arra a tényre, hogy sajnos a kompetenciák hiánya a mi bőrünkre megy. Számos alkalommal találkoztam napi munkám során olyan kollégákkal, akik legjobb szándékuk ellenére sem voltak képesek megfelelni a sürgősségi/prehospitális ellátás kihívásainak már csak azért sem, mert egyszerűen nem voltak kiképezve. Ez pedig nem az ő felelősségük, hanem az őket alkalmazó munkáltatóé.
Az pedig kifejezetten cinikus magyarázkodás és a probléma szőnyeg alá söprése, amikor azt nyilatkozza a szóvivő, hogy "Mindamellett ha a belépő dolgozónak nincs mentőápolói képesítése, kötelezettséget vállal három éven belüli megszerzésére." Ha ugyanis 20%-os fluktuációt ismer el a cég, akkor egyrészt pontosan tudja, hogy minimum 20%-a a dolgozóknak kilépéséig sosem fogja elvégezni a feltételül szabott iskolát, másrészt pedig ha a szerencsétlen kőművest meg is csípi a mentés szenvedélye és hivatásként tekint az új szakmájára,akkor sem lesz pénze, ereje, ideje kevés pénzért sokat dolgozó, kizsigerelt emberként iskolába járni (tisztelet a kivételnek).
A most kiderült tény a személyügyi kérdések közül csak jéghegy csúcsát jelenti. A teljesség igénye nélkül kérdezem: milyen egészségügyi szolgáltató cég az, ahol a 238 szervezett orvosi státuszra kicsit túltöltve 249 az állományi létszám, ám közülük mindössze 198! vesz részt a feladatellátásban (forrás: www.mentok.hu), miközben fizetésük nyilván "orvosi"?!?!?!
Győrfi Pál most épp az egy hónapos intenzív tanfolyam + vizsga mindent megoldó varázsszavát dobta be. Ez érdekes, mert néhány héttel ezelőtt a HVG riportjában megjelent 2 hetes gyorstalpaló képzés ellen meg nem tiltakozott kézzel-lábbal... Értem én, az OMSZ vezetősége sajátos inerciarendszerben értelmezi az időt.
A baj az, hogy pont ez az, ami eljárt felettük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2011.10.18. 09:30:18
Akkor talán egy cikkben össze kellene foglalni, hogy mit kellene másképp csinálni.
(Persze a rá fordított pénz növelésén kívül.)
Mentés - másképp 2011.10.18. 09:52:32
organikusviselet · http://organikusviselet.blog.hu/ 2011.10.18. 10:33:49
Mentolosmájkrém 2011.10.18. 11:41:30
Svedorszagban pl., a sima betegszallitast taxikkal oldjak meg, vannak sima szemelyautok es specialisan felszerelt, tolokocsit, vagy fekvöbeteget szallitani kepes jarmuvek, a soföröknek nincs orvosi diplomaja, megis muködik a dolog evtizedek ota. Mentö csak nagyon indokolt esetben megy ki a jol futött garazsbol.
Mellesleg a hazai taxiscegek is evek ota probalnak bejutni a betegszallitasba, csak valakiknek nem erdekuk, hogy menjen a dolog.