Folytatva az "Egyik szem, másik szem" posztomban ( http://mentes-maskepp.blog.hu/2013/02/11/egyik_szem_masik_szem ) megkezdett gondolatmenetet, alig több, mint egy évvel a következő választások előtt érdemes feltenni a kérdést, hogyan tovább, Országos Mentőszolgálat?
Mi várható a következő hónapokban attól a főigazgatótól, aki a 2010-es kinevezését követően, a kiemelt kormányzati figyelem és támogatás ellenére sem tudott semmi érdemlegeset felmutatni a hosszú évek óta egyre jobban demoralizálódó és széteső cég élén? Annak a cégnek az élén, amelyik a maga közel 7000 dolgozójával Magyarország legnagyobb egészségügyi szolgáltatójának számít. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen irányt vesznek a dolgok, hiszen mind a mentődolgozók, mind mi, potenciális rászorulók szó szerint a bőrünkön érezhetjük majd a fejlemények következményeit. Vizsgáljuk meg, hogy az elmúlt időszak tényeinek és tapasztalatainak fényében milyen lépések prognosztizálhatóak a szolgálat élén, milyen lehetséges forgatókönyvek következhetnek be.
Mártai István 2010 nyár végi kinevezését követően szinte azonnali intézkedésként felduzzasztotta a menedzsmentet, úgynevezett "törzskart" hozott létre. Ma már tudjuk, hogy ezek a lépések saját döntésképtelenségének elfedésére és a döntéshozatali mechanizmusok során a felelősség minél szélesebb körben történő szétterítésére szolgáltak.
A vezetőség ilyen mértékű kibővítése szemet szúrt a nemrég lezajlott minisztériumi vizsgálat során is. Jellemző ugyanakkor, hogy a főigazgató az államtitkárságon azt próbálta elérni, hogy a jelentést kozmetikázzák, de legalábbis az elmarasztaló szavakat finomítsák és kevésbe keményekre cseréljék.
Jelleméből fakadóan az sem kizárt, hogy a dolgozók felé a narratíva hamarosan már az lesz, hogy a vizsgálatot ő maga kérte, hogy minél tisztábban lásson az általa vezetett költségvetési szerv mindennapi helyzetét illetően. Azaz a felelősség hárítása, a kéz feltartása ösztönösen megjelenik. Az ellentmondás természetesen azonnal szemet szúr, különösen ha szembesülünk a jelentés által feltárt 2,6 milliárdos hiánnyal. Ez ugyanis már a múlt év őszén sejthető volt és nyilván az egyik oka volt a minisztérium által elrendelt vizsgálatnak.
A hiány természetesen hatalmas, különösen annak fényében, hogy a Kormány minden korábbinál több, évi mintegy 2mrd forinttal megemelt működési fedezetet biztosít(ott) az OMSZ mindennapi kiadásaira.
Nem árulok el titkot azzal sem, hogy a főigazgató irodájának zárt ajtaja mögött a felelősségi körökre vonatkozó anyagokat általában úgy alakítja át, hogy a saját felelősségét meghatározó részek törlésre kerüljenek.
Mára mind legközelebbi, mind sok szinttel alatta lévő kollégái, de a külső beszállítók is arról beszélnek, hogy az érdemi döntések helyett hitegetés, vagy ami még rosszabb, megvezetés, becsapás és hátbatámadás zajlik a legfelsőbb szinteken. A demoralizációt csak fokozza az állomány növekvő kiszolgáltatottsága, de nem segít az sem, hogy miközben a dolgozók napról-napra élnek, a főigazgató szó nélkül hagyja az OMSZ szóvivőjének öncélú magamutogatását, celebbé válásának stációit. A meghozott döntések rendszeresen érzelmi alapúak, nélkülöznek minden racionalitást és a várt fejlődés helyett visszalépést jelentenek. Fejlesztési lehetőségek esnek kútba, soha nem látott lehetőségek vesznek el.
Mindezek ellenére Mártai István jó eséllyel játszik arra, hogy az utóbbi évtized legtovább hivatalában maradó főigazgatója legyen. Ha sikerül ezt az évet túlélnie, akkor személyesen a legtovább profitálhat a vezetői szék adta lehetőségekből. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy mindent el fog követni, hogy ez így is legyen.
Mi várható tehát a következő hetekben?
Feltehetően újabb frontokat már önmagától nem fog nyitni, kockázatos döntéseket nem fog meghozni. Ugyanakkor minden egyes régről húzódó, vagy újabban keletkező akna felrobbanása során a felelősséget hárítani fogja, sőt, már hárítja is, hiszen vezetői értekezleteken is többször azt hangoztatja, hogy míg ő dolgozik, mindenki más csak imitálja a munkát.
A hárítás során vezéráldozattól sem fog visszariadni, legközelebbi embereit is bármikor feláldozza, így a gazdasági főigazgató vagy a főigazgató helyettesek sem érezhetik magukat biztonságban. A cél a túlélés, amire mindaddig van esélye, míg az őt kinevező Szócska Miklós a helyén van.
Amennyiben az államtitkár meggyengül, vagy a minisztérium megelégeli Mártai ámokfutását, úgy távozásával valószínűleg újra a második vonal kerülhet előtérbe, az állandó helyettes Gorove László (vagy ami még rosszabb, a Szócska bizalmas Burány) lehet - átmenetileg - a befutó. Gorove ugyanis már legalább háromszor volt megbízott főigazgató, ő az örök túlélő, aki szintén lassan húsz éve kaparja ki gesztenyéjét a legnagyobb egészségügyi cég működéséből. Ne felejtsük, az OMSZ vezetősége közel húsz éve ugyanazokból az emberekből áll.
A megoldások tehát ismét csak tüneti kezeléseket jelentenek annak a cégnek, ahol egy múlt csütörtöki rendkívüli vezetői értekezleten a sebészi, egyben történő kimetszés megint elmaradt, ellenben a "szakértő" vezetők a havi 200 milliós mínuszt termelő vállalatnál a mentési kapacitások csökkentésétől (sic!) várják a megtakarítást. A nagybeteg cég életében a végleges terápia még mindig várat magára.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.