Soha nem látott sikerről beszélt ma a miniszterelnök a Parlamentben. Én mégse tudok maradéktalanul örülni.
Lassan eltelik az EU-s csatlakozásunk utáni első költségvetési ciklus, a 2004-2006 között elfogadott akciótervekre allokált források felhasználásának ideje lejár. 2007-2013 között irgalmatlan mennyiségű pénz állt (volna) rendelkezésre ahhoz, hogy Magyaroszág feljődhessen, a nyugat-európai államokkal szembeni lemaradását behozza.
A hétvégén elfogadták Brüsszelben a következő időszak költségvetését, a hivatalos narratívák szerint összességében és abszolút értékben ugyan 25,7 milliárd euróról 20,4 milliárd euróra csökkent a következő hétéves európai költségvetési ciklusban Magyarországnak jutó támogatás, ám ha az uniós költségbe befizetett magyar hozzájárulás és a kifizetett támogatások különbözetét nézzük, akkor Magyarországnak a következő hét évben több pénz jut, mint a 2007-2013-as ciklusban jutott.
Remek. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra és tegyük azt állampolgárként, amit Brüsszel majd hivatalosan fog: nézzünk utána az előző időszakban rendelkezésre álló pénznek. Legalábbis egy részének, amit úgy vártunk, mint egy falat kenyeret. A magyar mentésügy valaha volt legnagyobb lehetőségét jelentő milliárdoknak.
Az Országos Mentőszolgálat ma is regnáló, csaknem ugyanazokból a személyekből álló menedzsmentje ugyanis az elmúlt 7 évben KÉPTELEN volt felhasználni mindazt a forrást, amivel egyrészt a lemaradást behozhattuk volna, másrészt előbbre léphettünk volna sok tekintetben. Több posztot írtam a kérdésről az utóbbi két évben. A "Szarka farka" ( http://mentes-maskepp.blog.hu/2012/01/23/a_szarka_farka_2 ) című poszt tárgyalta először a kérdést közel két éve, majd a "11 és fél milliárdos gumicsont" ( http://mentes-maskepp.blog.hu/2012/09/30/gumicsont_214 ) következett, de a téma több egyéb írásomban is előkerült.
Sajnos a mai napig a gittrágás fogalmával lehet leírni, ami a több, mint 2 milliárdos mentésirányítási és a 11,5 milliárdos mentés-légimentés fejlesztési projekteket jellemzi. Tekintettel arra, hogy a ciklus lassan végetér, és nem, hogy az elszámolás közeledne, de még csak el se kezdték a projektek megvalósítását, ma már nagy tételben fogadnék arra, hogy a magyar mentésügynek az elmúlt évtizedek legnagyobb fejlesztési lehetőségét jelentő hajója - elment.
Így tehát nem tudok felhőtlenül örülni a miniszterelnök bejelentésének, mert továbblépni úgy nem lehet, hogy a múlt lehetőségeinek elvesztegetését számon nem kértük, a felelősöket elő nem vettük. A Szócska Miklós által kinevezett OMSZ főigazgatónak lassan a harmadik év is kevés ahhoz, hogy eredményt mutasson fel, erejéből mindössze arra futotta, hogy az EU-s pénz helyett (TIOP) a Kormány által biztosított, adófizetői forintokat jelentő költségvetési forrásokból szerezzen be kérdéses minőségű mentőautókat.
Így hát csak egyik szemem mosolyog, a másik bizony sír. Brüsszel viszont nevethet, mert jó eséllyel nem lesz mit ellenőrizni, a pénzeket simán benthagyjuk felhasználatlanul a nagy közösben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.