Világjárvány, mindmeghalunk, ugyanmárénnem, maradjotthon, csakleugromapiacra. Miközben elég egyértelmű, hogy egy - történelmi léptékkel mérve is - jó nagy sz.rnak vagyunk fül- és szemtanúi, sőt, tulajdonképpen fő- és epizódszereplői, a kis magyar rögvaló úgy, ahogy van elkeserítő. Hogy ez az évszázados magyar virtusnak, vagy a mindennapjainkat mételyszerűen átszövő rothadt politikának köszönhető, nos azt döntse el ki-ki maga.
Láthatóan, bár a központi kommunikáció az ellenkezőjét sugallja, inkább ötletszerűek az intézkedések, kicsit olyan, mintha futnánk az események után, pedig példa van előttünk már, nem is egy. A kormány bár teljhatalmat ragadott magához, ami a jogok és kötelességek, valamint a felelősség terén is egyértelmű helyzetet jelent, a Pesti úti idősek otthonában történt tömeges fertőzések reakciói alapján látszik, hogy sokkal fontosabb az oszd meg és uralkodj, semmint az egy vérből valók vagyunk, vagy éppen az együtt sírunk, együtt nevetünk elve.
Ezt bizonyítja a bevezetett korlátozások kezelése is. A teljhatalom nem hajlandó a konfliktus (milyen konfliktus? Sokkal inkább észérvek belátása...) felvállalására, rátolja a városok vezetőire a korlátozások bevezetésének felelősségét. Ennek az eredménye pedig a mai zuglói őstermelői piacon kialakult helyzet, az elmúlt napokban a tömeges turistáskodás az ország számos pontján, és még sorolhatnánk. A másikra mutogatás, a mindenki hülye, csak én vagyok helikopter, a jóságos (cár)atyuska szerepben tündöklés és egyes szám első személyes intézkedések nem tudnak eltűnni a mindennapi közéletből akkor sem, amikor erre pedig igazán szükség lenne. A szervilis hajbókolás egy olyan helyzethez vezetett, amiben a lakosság jelentős része magasan tesz bármilyen ajánlásra, hisz ami nem tiltott, az a magyaros kiskapuzás elve mentén szabad.
Láthatóan nem tudunk kiesni ebből a (ránk kényszerített? évtizedek/évszázadok alatt génjeinkbe ivódott?) megosztó szerepből, a mindenkori főnök úgyis mindent jobban tud, majd szól ha baj van - pedig most baj van. Olyan baj, ami korra, nemre, rasszra való tekintet nélkül mindenkit érint Vuhantól Budapesten át New Yorkig.
Próbáljunk már meg legalább egyszer, mondjuk most összefogni, a Kormány járjon elől jó példával, fejezze be ezt a megosztó, másra mutogató, de közben önfényező "Pesti úti" politikát, mi, állampolgárok meg fejezzük be a piacozást és maradjunk otthon a seggünkön.
https://www.youtube.com/watch?v=FHQ3dX0NYVY
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2020.04.12. 16:58:44
Mentés - másképp 2020.04.12. 17:01:14