Fény és sötétség, vidámság és szomorúság.

Az év végén hajlamos az ember kicsit nosztalgiázni, ha már visszatekint, akkor csak a jóra emlékezni. Pedig volt rosszban részünk, nem is kevés. A blog alap tematikája a magyar mentésügy anomáliái körül forgott, három év alatt közel száz poszton keresztül mutattam tükröt a mindennapok anomáliáinak, észbontó pofátlanságoknak, normális társadalmakban legalább egy, a megalapozott gyanút felvető és vizsgálatért kiáltó mutyiknak és még ki tudja minek. Mert hiszem, hogy nem mindegy, ki visz el. 

Közben megbukott egy főigazgató - hogy a blognak volt-e benne szerepe, ki tudja - jött egy újabb, ő se fog ötéves jubileumot ülni a székében, erre már most fogadni mernék, előkerültek korábban leszerepelt pajtások, helyet cseréltek a dróton a verebek, újra és újra bejelentették a 11 és fél milliárdos fejlesztést, miközben érdemi eredmény egy se lett, szóval ha összegezni akarunk, akkor Shakespeare juthat eszünkbe: "Sok hűhó semmiért."

Voltak persze sikerek is, leginkább egyéni teljesítmények, amik mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a rendszer ne dőljön teljesen össze. Mert ne legyenek senkinek illúziói, a mai fene nagy felbuzdulások sehova nem vezetnek. Siker az is, még ha indirekt is, hogy az embert itthon utánozzák, próbálják tartani vele a lépést, de nem hogy megelőzni, még utólérni sem tudják. Vannak ilyenek páran, higgyék el. Tenni pedig úgy is lehet a szakmáért, ha nem vezetünk operatívan céget. Példa rá az új szakkönyvünk, ami előremutató módon hosszú évekre meg fogja határozni az irányt.

Most sokan reménykednek, hiszen - elvileg - neutrális felületen nyílt pályázat van. Nekem van némi félelmem, de ne legyen igazam. Félek, hogy a pálya lejt, mindenki, aki leteszi a bábuját, az kockát tesz le, csak egy valakinek lesz golyója, ami a lejtős pályán azonnal célba fog érni. Pedig igazán ideje lenne elkezdeni a rendrakást. Felszámolni a mutyit, szélnek ereszteni a verebeket, újraépíteni a mentésügyet. 

Sokan, sokszor olvasták a blogot, most ez az utolsó poszt egy időre. Itt a vége. Lássuk, mit hoz a jövő, úgyis kampány lesz, a látszatát is szeretném elkerülni, hogy az egyébként szakmai kérdéseket boncolgató blogot (bár a hülyeség pártsemleges) pro vagy kontra bárki politikai felhanggal (félre)értelmezze. Az írás szent, a vélemény szabad, a múlt egy része felidézhető lesz az archívumból is.

Volt mindenben részünk, azt pedig csak remélni lehet, hogy a fény az alagút végét jelzi. És nem az érkező vonatot.

Boldog Új Évet!