(És ettől még bátran lehet bizalommal hívni a mentőket a jövőben.)
Az persze, hogy mindez a magasztos üzenet volt előbb és mint gombhoz a kabátot, varrtak hozzá egy abszurdnak tűnő sztorit, vagy éppen fordítva, volt sok apró sztori a mentők világából, amihez hozzátettek egy szerelmi szálat és arra fűzték fel az egész történetet, nos, én a tippemmel tutira megyek.
Ugyanis szinte biztos vagyok abban, hogy ennyi, a valósághoz kísértetiesen hasonlító részletet nem lehet kitalálni. A rendező nyilván rengeteg anekdotát hallott a mentőkről, amik abszurditása a civileknek önmagukban is sokkoló, egy filmbe összezsúfolva viszont már kifejezetten groteszk görbetükröt mutat. Nem, nem a mának, szó sincs róla, hiszen ilyenek ma nem történnek meg, ma már senki nem szív nitralgint..., a 80-as, 90-es évek hangulata viszont visszaköszön számos jelentben. Tetszik, nem teszik.
"A karakterek, az események és a szereplők kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve."
Na, ezt nem láttam se a film elején, se a végén. Bár lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülte el... :) Így viszont ha véletlen, akkor jó sok...
Egyszóval meg kell nézni. Anélkül ugyanis, hogy az ember látná, hát leginkább csak kínos pofonokba lehet belefutni. Mint ahogy Győrfi Pál is belefutott már hónapokkal azelőtt, hogy a film megjelent volna:
"...Isteni műszak című alkotása (mely műfaját tekintve játékfilm és így az abban megjelenített szereplők, történések megválasztása az alkotói szabadság körébe tartozik) mélyen megbánt, kigúnyol és negatív színben tüntet fel minket...”.
A fenti nyílt levél csattanóját pedig az adja, hogy a film megjelenésének kiemelt támogatója maga az EMMI. Na akkor most mi is van? Ki gúnyol ki kicsodát?
Ha főigazgató lennék, hát egy kópiát biztos elkértem volna és már csak a szórakoztatás és csapatépítés miatt is rendeztem volna egy zártkörű vetítést a kollégáknak. Aki magára ismer egy-egy jelenetben, az talán elgondolkodott volna, akinek meg nem inge, az úgyse vette volna magára és lett volna egy laza estéje, mint nekünk, földön, vízen, levegőben.
Jó szórakozást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szolzsenyicin, az első szovjet antibiotikum 2013.12.04. 17:53:18
remélem Túri doktor is indul :)