Átkos idők, hatvanas évek. A nép sanyargatva, kenyérre is alig futja, dolgozik mindenki, mint a barom, a bele is kilóg. Főállás, másodállás, harmadállás, gmk, fusi, maszekolás. Van, aki opportunista módon segget nyal, úgy akar érvényesülni, van, aki a munkát szabotálva lázad, van, aki a lehetőségeket és a szürkegazdaságot kihasználva próbál egy kis pluszhoz jutni, miközben a vállalat nem engedi a lelkeket. Visszaél a kiszolgáltatottsággal, a rászorultsággal és igen, az elhivatottsággal is. Mert hát a munka szép lenne, nemesítő, embert próbáló ugyanakkor.
A téeszelnök is tudja ezt, de a párttitkár elvtárssal és a tanácselnökkel, meg az úttörő csapat vezetőjével, néhány ifjúgárdistával és kisdobossal, a tanárúrral - meg persze a helyi pappal pont leszarják ezt. Az a lényeg, hogy a gőzt évente egyszer ki lehessen ereszteni, hogy aztán újra egy évig lehessen sanyargatni a melóst. Évente egyszer így aztán elhitetik a dolgozóval, hogy ő a fontos és ők mindahányan szépen le is ereszkednek hozzájuk.
Lejönnek a téesz irodából, hogy lássátok, mi is olyanok vagyunk, mint ti, most nem számít, hogy nekünk előjogaink vannak, céges autó a fusira, többszáz ezres telefonszámlák a vállalat kontójára, a mi álláshalmozásunk legalább olyan fontos, mint a tiétek, ja, hogy ti a rezsi miatt teszitek, mi meg a harácsolás miatt, ugyan már, elvtársak, hát nekünk sincs ingyen a kaviár, mi is nép egyszerű gyermekei vagyunk, hát nem látjátok? Még anyát is bedobjuk a közösbe, gyertek és szeressétek, ő is szeret titeket, hódoljatok neki!
Vetkőző műsor a téeszelnök feleségének, az ám a valódi! Majd vasárnap meggyónjuk. Közben lehet fél szemmel lesni a téeszelnököt, hogy tetszik-e neki a dolog, a kedvében kell járni a kedves vezetőnek, hát hogy a 'csába ne tetszene neki, nyilván ezért hozta le a vállalati ünnepélyre is a naccságosasszonyt, csakúgy, mint a termelési értekezletre, a munkaverseny értékelésére, vagy épp a tehenészet látogatására, ott van ő mindenhol, egy naaagy család vagyunk, ők legalábbis úgy gondolják. Vagy egyszerűen csak kikapna, ha gondos gazdaként egyedül járna a földeken, a traktorosfiúk, netán a tehenészlányok közé?!
Az, hogy közben a csendes többségnek hányingere van az egésztől, mert mégse a 60-as években vagyunk, hanem 2012-ben és nem a téesz majálison, hanem az Országos Mentőszolgálat mentők napi rendezvényén, az senkit nem érdekel. Beleillik a sorba: hajbeültetés, chippendale. Nesze neked mentésügy! És mindezt még magyarázza is a szóvivő, ahelyett, hogy befogná a száját. Mert abból csak az látszik, hogy fogalma nincs arról, hogy mi ebben a kínos.
Vajon mi lesz a következő műsor?!
https://www.youtube.com/watch?v=tPIBo6um3mY
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.