Magáról a drámai történetről, az akkori helyzet elemzéséről egy mondatnál többet nem akarok írni.(http://fn.hir24.hu/itthon/2012/06/18/csak-a-mentok-hittek-halottnak-a-kisfiut/) Amikor a felvételt előkerülése után megmutatták nekem, döbbenten néztem a filmet. Sajnos semmi mást nem láttam benne, mint azoknak az információknak az objektív megerősítését, amiket korábban többször hallottam, párszor meg is éltem és amiket sokan tudnak és ismernek.

Az egyén felelőssége mellett sokkal tragikusabb az, hogy a történet kapcsán egyértelmű bizonyítékok kerültek elő, amik a régóta ismert rendszerhibákra mutatnak rá. Sajnos az OMSZ ma - miközben éves szinten milliós számban lát el rászorulókat a szakma szabályai szerint - igen komoly hibákat tussol el, söpör ilyen-olyan manőverekkel a szőnyeg alá.

A szervezeti kultúra elemzése ebben az esetben kifejezetten fontos. A munkafolyamat végén ugyanis nem egyszerűen egy elfuserált esztergált fémdarab van, hanem egy ember. A mellékelt ábrán egyértelműen azonosíthatóak azok a jellemzők, amik alapján az Országos Mentőszolgálat is besorolható. Míg az esetenkénti emberi hibák előfordulását senki nem hánytorgatná fel (hiszen tudjuk, hogy "To err is human", azaz hibázni emberi dolog), főleg, ha azok megfelelő módon ki lennének vizsgálva és a következtetések a vállalat további működésére nézve előremutató következményekkel járnának.

Sajnos ilyen nem történt szinte soha és most is rettenetesen pocsék az OMSZ kommunikációja. Csend van. Ez a csend azonban beszédesebb mindennél. A zsigerükben van a tagadás, a szótárukból hiányzik a "Bocsánat, hibáztunk!" kifejezés. Erre  láthatóan ma sem az érintett egyének, sem a rendszer nem képes. A kameráért máskor egyébként rajongó szóvivő eltűnt, mint Damon Hill, az érintett főorvos hirtelen szabadságra ment. Abban bíznak, hogy agyonhallgathatják a történteket.

Az egyik elvárható magatartás nagyjából az lehetett volna, hogy a felvétel előkerülése után azonnal kiadnak egy MTI közleményt, miszerint az eddig nem ismert(sic!) film miatt leporolják az aktát, OMSZ-os és független(!!!) szakértőkből egy 5 fős vizsgálóbizottságot hoznak létre, amelyik 72 órán belül tájékoztatja a közvéleményt a vizsgálat eredményéről, a következményekről. Ezzel kihúzták volna a méregfogát a teljes történetnek, PC-nek, azaz politically correct-nek tűntek volna fel, magatartásukkal erősítették volna a Mentőszolgálat iránti bizalmat, hiteles és felelős vezetők képében tűntek volna fel. Ez a vonat sajnos már elment.

A másik lehetséges megoldás az lett volna, ha az érintettek, mindannyian, akik tudják, hogy hibáztak bármilyen módon, közreműködtek a hiba eltussolásában nyomban lemondtak volna. Az eredmény ugyanaz lett volna, mint fent, csak még egy bizottság munkáját is megspórolták volna. A lemondáshoz persze leginkább japános erkölcs kellene...

Mindezek ellenére csak hallgatnak, de ez a hallgatás mindennél többet mond. A lemondásuk persze így is, úgy is be fog következni, csakhogy minél később, az arcvesztésük annál nagyobb lesz. Ha pedig maradnak, hát ne csodálkozzanak, hogy semmibe fogják venni őket. A hátuk mögött össze fognak súgni, ujjal fognak mutogatni rájuk, cinkos mosollyal kacsintanak össze, ha valami hülyeséget mondanak, végül elszigetelődnek, paranoiássá válnak, szorongani kezdenek.

Mert tudják, hogy mindannyian méltatlanná váltak nemcsak az általuk képviselt szervezet vezetésére, de még a mentő jelzőre is.