Érted ki megy?

A Miért? című posztomban egyszer már megpróbáltam elmagyarázni miért is íródnak ezek a posztok. Azóta sok hónap eltelt, a poszt lepörgött, de továbbra is időről-időre megkérdezik, hogy nem hülyültem-e meg teljesen?

Nos, elárulom, nem. Sőt, bizonyos szempontból élek, mint Marci Hevesen. 

Hogy mégis napi szinten foglalkozom a magyarországi mentés jelenlegi helyzetével , annak viszonylag egyszerű magyarázata van. Ehhez értek. Tetszik, nem tetszik az irigyeimnek, de azon kevesek közé tartozom az országban, akik valamit letettek az asztalra. Valami teljesen újat, szakmailag megalapozottat, nemzetközileg elismertet hoztak létre. Nem sufnituning szinten, hanem országos méretben. Szívesen írnék posztokat az afgán időjárásról, vagy a máktermesztés gazdaságosságának elemzéséről, de bevallom, fogalmam sincs róla. Érdekel persze, hogy esik-e épp a hó a tálibokra, vagy szétsüti a turbánjukat és a mákjukat a Nap, de nem érzem magam annyira tájékozottnak a témában, hogy meg is nyilvánuljak benne. Semmi közöm hozzá. 

Rengeteg beszélgetésen vagyok túl, pro és kontra, de egy dologban mindenki egyetértett: amit csináltunk, azt jól csináltuk. Nem Formula autót vittünk a homokra, hanem szakmailag megalapozottan tettük, amit tettünk. Ledolgoztuk 20 év lemaradását, olyan eredményeket értünk el, amik csak egy valakinek nem tetszettek: az anyavállalat szervilis vezetőinek. Ezért aztán az első adandó alkalommal el is távolíttattak indoklás nélkül állásomból. Hogy ez mit jelentett a cégnek, azt tudjuk. Hogy ez mit jelentett a családomnak, a gyerekeimnek, nos, az nem ide tartozik.

Ma szinte mindenki duzzog. Duzzognak, hogy miket nem írok. Megsértődnek. A fene a rózsaszínű lelküket. Egy dolgot nem tudnak: cáfolni. Isten bizony megkövetném őket, ha egyszer is érdemben bizonyították volna, hogy a szikár tények hamisak. Tessenek egészen nyugodtak lenni: sziklaszilárd valamennyi. 

Többet mondok: az elmúlt hosszú évek szinte valamennyi mentéstechnikai, szakmai újítását külsős, nem az OMSZ "szellemi műhelyéhez" (van ilyen egyáltalán???) tartozó lelkes, ambíciózus emberek hozták létre, amiket aztán persze a "big brother" rendre le is nyúlt. A mentőrobogó, a mentőmotor, a gyerekrohamkocsi, a MICU és persze a légimentés mai rendszere mind-mind olyan emberek nevéhez kötődik, akik nem voltak részei a nagy klikknek. Ennek fényében érthető volt hát, hogy miért is kellett menni sokunknak. 

Csakhogy! www.youtube.com/watch?v=fY-zEjAKiMA Tetszenek érteni végre?

Megjelent az álláspályázat. Elég érdekes feltételrendszerrel, jogilag mindenki pályázhat, aki dolgozott 3 évet mentőautón és van egy mentőorvosi szakvizsgája. Mindez egy 6,5 milliárdos vagyont üzemeltető, évi 2 milliárd forintból gazdálkodó légitársaság egyszemélyes felelős vezetői pozícióját éri. Egy fiatal mentőorvos a cég élére... Ugye, csak viccelni tetszenek?! Nem, dehogy, halálosan komolyan gondolják. Ebből pedig az következik, hogy pont ennyire fontos a tulajdonosnak, hogy gondos gazdaként eljárva megtalálja a megfelelő embert. Ennél már az is jobb lett volna, ha ki se írják.

A formai követelményeket azért úgy rakták össze, hogy én ne legyek alkalmas. Mert nincs oxiológus szakvizsgám. Műkörmös tanfolyamom sincs. Elárulom - mert 5 évig nélküle csináltam: a munkához annyira van arra szükség, mint Forma 1-es kocsinak a sivatagra. Semennyire. A kérdés persze az, hogy a főigazgató, akire minden kibic (akiknek semmi se drága) felelőtlen ötlete visszahull, aki de jure egyszemélyben dönt és minden tulajdonosi felelősség nála van, mennyire tud de facto független, önálló entitásként eljárni, mennyire tudja magát függetleníteni a megannyi szürke eminenciástól, vagy mennyire akar afgán időjósokat? Az ő érdeke a jól működő légimentés, a fejlődés, a szakmaiság lenne, ami nem kötné le feleslegesen az amúgy se nagyon sok szabad vegyértékét.

Ennek megfelelően pályáztam is és majd meglátjuk...