Érted ki megy?

 A KDB elmeszelte a mentőautó tendert. Tulajdonképpen ez nem is kellene, hogy hír legyen, annyira megszokhattuk már az utóbbi években, hogy az OMSZ közbeszerzéseit rendszeresen sikertelenség, eredménytelenség, mutyi szaga és kilógó lólábak övezik. 

A tény szempontjából ugyanakkor teljesen lényegtelen, hogy a háttérben volt-e alku, vagy egy vegytiszta tendert lehetett futtatni, a lényeg, hogy az adott feltételek mentén képtelenek eredményt felmutatni. Pedig, ahogy a verebek csiripelik még külsős tanácsadó is dolgozott, nem csak a belső alkalmazottak. (Ilyenkor persze felvetődik a kérdés: a saját jogi osztály mellett fizetett külsős jogászok, vagy épp a saját közbeszerzési alkalmazott mellett a külsős tanácsadó nem felesleges duplikálás-e? ) Lehet, hogy sokat akar a szarka?...

Nyilván újra megpróbálják - meg is kell! - de nem mindegy, hogy mennyi pénz, munkaóra (az is pénz ám!), tanácsadói jutalék megy el feleslegesen. Semmi baj, lövésből lesz a gól, tudja ezt minden focista.

Igen ám, de a baj az, hogy teljesen mindegy, ki a szövetségi kapitány, a válogatott csupa kétballábas játékosból áll, de még a cserepadon is az öregfiúk területi selejtezős resztlijét látjuk.  A csapatkapitányt az új szövetségi kapitány tavaly lecserélte, de a válogatott maradt. A különböző posztokon helyet cseréltek a fiúk, de miből gondolják, hogy aki eddig csatárnak béna volt, az középpályásnak bejön, vagy a volt hátvéd most épp irányítóként beválik? Főleg, hogy lassan mindenki volt már kapitány... Nem beszélve a válogatott farvizén utazó sleppről, a gerinc nélküli törzsről, az új edzőkről, gyúrókról, csapatorvosokról, masszőrökről, dietetikusokról, lelkészekről, pszichológusokról, családtagokról. A nagypályán felkészülten kell játszani, mert bizony tétre - a mi életünkre - megy a meccs. Hosszú átívelésekre, gyors, rugalmas passzokra, kreatív játékra lenne szükség. Nem beszélve a jog- és szabálykövetésről, pláne a FAIR PLAY-ről...

Ehelyett mit látunk? Kispályás rohangálást, vagdalkozást. Ötlettelen játékot úgy, hogy a mez túlméretezve lötyög, a stopliscipő szorítja a lábakat, lapos a labda és luftot rúgnak minden pontrugásnál. Gyakran a medicinlabda gyorsabban pörög a rehab osztályon, mint itt a bőr. Az alternatív grundokon sokszor profibb meccseket lehet látni, nem beszélve a nemzetközi porondról. Néha már arra gondolunk, hogy a csörgőlabda nem segítene-e egy kicsit, mert náluk bizony összeszokottabb csapatokat látunk, pedig mennyivel bonyolultabb ott egymást érezni... Taktikai megbeszélés címén frázispuffogtatások hangzanak el, órákon át improduktív ötletelés zajlik, aminek az eredménye aztán kint a pályán a teljes összevisszaság. A játékosok egyéni akciói sokszor a csapat érdekeivel ellentétesek, egyesek addig-addig cseleznek és önzőznek, míg kis egyéni sikereket el nem érnek, de közben a nagy csapat vesztésre áll. 

Fura, hogy mindeközben nem hallják, hogy a közönség már "Szemüveget a bírónak!"-ot kiált, hiszen állandó a kezezés, a szabálytalan szerelés, a lerántás,  a buktatás, a lesrefutás. Ők csak rohangálnak tovább, próbálkoznak, hiszen még nem mutatták fel a cseretáblát, de az már látszik, hosszabbítás nem lesz.

Egy dologban biztosak lehetünk: a bíró már az óráját nézi a kispályás foci lefújására...