Friss sajtóhír:
[Budapest, 2012. október 9.] A CE On-Demand egyik legrégebbi ügyfele, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a leghatékonyabb felhőfelhasználónak járó díjat vehette át a tegnap esti EuroCloud Awards gálán Luxemburgban. A díj a felhőszolgáltatások használatából eredő legnagyobb üzleti hatékonyágot (‘Best Business Impact Through Deploying Cloud Services’) díjazta. Az elismerést az Egyesület elnöke, Bagyó Sándor vette át.
Informatikai fejlesztés a XXI. században elengedhetetlen, sokszorosan megtérül működés és költségvetés terén is. Nem bonyolítom: így kell csinálni. Gratulálok Sanyinak és csapatának.
Ami miatt mégis bővebben kell írnom a dologról, az az a kontraszt, ami időről időre a "kis" mentéssel foglalkozó más cégek és az OMSZ között látszik.
Elképesztő, hogy míg a kis szervezetek megfelelő odaadással és elköteleződéssel bíró vezetői és dolgozói mennek előre, projekt szemlélettel és a kor lehetőségeit kihasználva fejlesztenek és teszik ezzel egyre hatékonyabbá a mentést és gazdálkodásukat, addig sajnos a zászlóshajónak kikiáltott OMSZ egy helyben toporog évek óta.
A kép 2003 januárjában készült...
A központi irányítócsoportban ma is mágnestába bizonyul a leghatékonyabb bevetésirányítási rendszernek, a mai napig nincs egységes elektronikus esetlapíró program, műszaki szemlelap és még sorolhatnánk. Az adatfeldolgozás tekintetében pedig rendkívül elgondolkodtató az OMSZ magát szakértőnek tartó minőségügyi vezetőjének álláspontja, miszerint nincs szükség számítógépre, csak le kell menni a pincébe és ki kell válogatni a kézzel írt esetlapok közül a szükségeseket...
A fejlesztési lehetőségekről pedig újra és újra sajnos ilyen http://nol.hu/gazdasag/20121008-alom_marad_a_15_percen_belul_erkezo_mento_ és ehhez hasonlóhttp://nol.hu/gazdasag/elbukhatjak_a_mentok_a_112_rendszer_unios_milliardjait híreket lehet csak hallani a mentők háza tájáról. A fejnehéz rendszer persze irigykedik és zárt ajtók mögötti vezetői értekezleteken a vízimentők sikereiről, azok annektálásáról ötletel. A légimentőket tönkretették, hosszú távon nem nagyon tűrik a tükröt mutató vízimentőket sem.
Egy dolgot felejtenek csak el: Bagyó Sanyit ismerve addig kekeckednek vele, míg Sanyi felpakolja a teljes csapatát és hajóit utánfutókra és meg se áll az Adriáig. Ahol persze tárt karokkal fogadják majd. Na, akkor lehet majd a parolis öltönyös uraknak vízbe ugrálni és embert, technikát menteni, mínusz 10 foktól plusz negyvenig, jégtől Kékszalagig.
Ezt nem kellene engedni. Én ugyanis átéltem azt az éjszakát, nagy szarban lett volna mindenki, ha nincsenek a vízimentők... Erre tessék gondolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.