A repülés vágya egyidős az emberrel.

Ahogy az is, hogy egy szűk szakmán kívül, aki eligazodik a részletek között is, a többség csak annyit tud róla, hogy baromi drága. Ami persze önmagában nem igaz, a költséges szó sokkal inkább helyénvaló. Ugyanis gondos tervezéssel, a jogszabályi követelményekhez, az igényekhez és feladatokhoz szabott géptípus kiválasztásával, az üzemeltetés minden részletére kiterjedő hosszútávú koncepciók kidolgozásával, a különböző finanszírozási modellek elemzésével, valamint napi szinten végzett rendkívül gondos gazdálkodással a drága jelző értelmét veszti és a sokkal pontosabb költséges szó kerül előtérbe.

Ha viszont a fenti alaptételek nem teljesülnek és egy pazarló, tulajdonosi szemlélet nélküli üzemeltetés, "állami feladat, majd az állam kifizeti" attitűd uralkodik el, nos akkor viszont a szó legklasszikusabb értelmében drága lesz a dolog. Nekünk, adófizetőknek. Ilyenkor két dolgot lehet tenni: szemléletet váltani és számonkérni a pazarlást.

Anélkül, hogy most részletes elemzést írnék a meglehetősen bonyolult gazdasági hátteréről a dolognak, azért hagy világítsam meg a kérdést gondolatébresztő jelleggel az állami feladatot ellátó légijárműveket érintő pazarlás oldaláról. 

A katonák közül sokan emlékeznek még arra, amikor Pápán búcsúrepülést végeztek a rendszerből kivont, egyébként előtte nem sokkal az oroszoknál nagyjavíttatott és az akkori világ sok országában még rendszerben álló gépekkel. Aztán ahelyett, hogy az állam, mint gondos gazda, értékesítette volna a bringákat, nem azt tette, hanem gondosan sorbaállítva, affélememento mori -ként leállította őket a pápai reptér betonjára. Nem egy gépet, nem tízet, hanem több tucatot. Valaha láttam vagy százat, ma 52-t számoltam meg a Google Earth segítségével... Hosszú évek után, 2007-ben végül eladták őket, a MiG-29-eseket legalább már ma értékesíteni próbálják, taps érte!

Minapi hír a sajtóban, hogy a Honvédelmi tárca az Egyesült Államokból szerezne be "ingyen" 30 db, közel 40 éves helikoptert, amikkel ellátnák esetleg a légimentési feladatokat is. Ezzel kapcsolatban megkeresésre több portálon nyilatkoztam, hogy egy jó szándékú, de szakmailag teljesen megalapozatlan felvetésről van szó. Olyannyira, hogy meggyőződésem szerint a projekt hosszú távon még a Magyar Honvédség helikopteréhségét sem elégíti ki, a légimentést ebben a kontextusban említeni pedig teljesen értelmetlen. Anélkül, hogy demagóg módon levezetném a "Mennyit ér egy emberélet?" című feladványt, ez lesz a "többe kerül a leves, mint a hús" tétel akademikus igazolása.

Hogy miért is?

Még élénken emlékszem arra a napra, amikor Szabó János volt kisgazda honvédelmi miniszter Gógl Árpád egészségügyi miniszternek nagy csinnadratta közepette átadott 2000-ben jóhéhány, a honvédségtől kivont MI-2 típusú helikoptert. Na, azok a gépek pont annyira oldották meg a légimentés problémáit, mint ahogy Münchausen báró a hajánál fogva húzta ki magát a mocsárból. A történetet ismerjük, szerencsére a végén egy jól átgondolt stratégia mentén létrehozhattuk Magyarország legmodernebb, a feladatra kifejezetten alkalmas helikopter flottáját. A modell, a tapasztalatok (mind pozitív, mind negatív) rendelkezésre állnak/álltak, a kitaposott utat, a know-how-t, a közreműködésünket többször felajánlottuk az érintett társszerveknek, tárcáknak, de nem éltek vele. Most jönnek újra mások levetett szutykai, a Mi-2 történet pedig korántsem ért véget.

Mi ugyanis 2008 februárjában kivontuk őket a repülésből, a korszakot lezártuk. Az OMSZ, mint tulajdonos néhányszor megrendelte ugyan a konzerváló karbantarásukat, de leginkább nem. A 14 darab vasat azóta (havi fél milláért!) Debrecenben köpték tele a baglyok, húgyozták le az egerek, rágták szét a nyestek, hiába mondtuk havonta, hogy adjuk el őket, amíg lehet valamit kapni értük, a bevételt fordítsuk bázisépítésre, fejlesztésre, bármire, az OMSZ vezetése a füle botját se mozdította. Hagyták szépen lerohadni az egész flottát. Vagyonvesztés, hűtlen kezelés, gondatlan gazdálkodás? Majd az ügyészek megmondják.

Pár hónapos friss hír viszont, hogy ebből a levetett honvédségi, a légimentőket kiszolgált elértéktelenedett Mi-2 flottából a ma légirendészei csemegéznek, átveszik az egészet. Szegények... Nesze neked hosszú távú, költséghatékony koncepció. Magyarország, XXI. század, én így szeretlek.

Végezetül, a hab a tortán:

Az ország egyetlen állami tulajdonú, az OMSZ vagyonkezelésében lévő repülőgépének megjelent az árverési hirdetménye: ( www.mnvzrt.hu/palyazatok/egyeb/Arveresi_hirdetmeny_repulogep.html?query=mentőrepülő ) . Az országos jóságos mentőszolgálat utoljára - most már papír is van róla! - 2004. január 17-én rendelt meg ápolást a gépen. Azóta hagyták ezt is tönkremenni a ferihegyi betonon, amolyan igazi jó gazda módjára. Most aztán meg is hirdették egy mentőautó áráért. Az, hogy mennyi lesz a tárolási díj a reptér felé, csak a jogászkodásoktól függ majd, mert hogy az induló  összeg nagyjából a fele a kikiáltási árnak, az biztos. A nyomozati anyagot a Mi-2 flottához, amolyan halmazatiként nyugodtan hozzá lehet csapni...

A fenti tények ismeretében visszanézve kisebb csoda, amit a légimentésben elértünk. Csak sajnos már tudjuk, hogy minden csoda három napig tart...