A nyári forróságban, a lassan beköszöntő politikai uborkaszezonban azért időről-időre olyan hírek is felbukkannak, amik mellett nem lehet elmenni.
Hosszú évek óta mondom, hogy az Országos Mentőszolgálat mindennapi működését, eredményességét leginkább az olyan egyéni teljesítményeknek köszönheti, amik a kivonuló állomány hivatástudatából és elkötelezettségéből fakadnak. Az áldozatvállalás néha a saját egészség rovására is megy, mégis, a mentők teszik a dolgukat, amíg tudják. http://index.hu/belfold/2012/07/11/koponyatorese_ellenere_a_gyerekeket_mentett/
A dologból aztán szerencsére hír lesz, megtudhatja ország-világ, hogy az arctalan, névtelen mentők között valóban vannak mindennapi hősök, pont így igazolva Felkai Tamás mondatát, miszerint "A mi munkánk rejtett és névtelen." Ugyanakkor a rendszerben rejlő hibák, azok eltussolása folytatódik, sőt, ezeket a pozítív eseményeket alkalmanként előtérbe helyezve pont arra használják, hogy elfedje azokat. Ez pedig a leggusztustalanabb dolog, amit egy menedzsment tehet. Ájtatos képpel látogatást tesznek a kórházban a megsérült bajtársnál (ld. Debrecen, Kecskemét), utána sajtótájékoztatót tartanak, de arról, hogy rohad a kocsi, kopott a gumi, túlhajszolt a kolléga egy szót sem ejtenek.
De tovább is megyek. Azokat az elcseszéseket, amit jó a jó elvtársak (Sasadi úti gyermekszállító buszbaleset), vagy csemetéik követnek el (saját hibás totálkárra tört autó, hogy csak egy-egy példát említsek...) takargatják, elhallgatják, mosdatják a szerecsent, de ami még megdöbbentőbb, bűnpártolást, a hatóság, a bíróság félrevezetését követik el, papírokat hamisítanak meg és tüntetnek el - egyelőre következmények nélkül. Elterelő hadműveletként pedig Orvosi Kamarai etikai vizsgálatot kezdeményeznek ellenem(sic!) úgy, hogy személyesen próbálnak nyomást gyakorolni a Kamara elnökére, hogy lépjenek. Hát kíváncsian várjuk a fejleményeket...
Mindeközben álszent nyilatkozatokat tesznek, ld például az egyik orvosi portálon (www.mellekhatas.hu) található interjút: "Állandó éberségre van szükség, s a nem idevalókat minél hamarabb el kell küldenünk. Ez nem kegyetlenség, hanem a valóban ránk szorulók védelme. Képzelje, mi történne, ha az időnk nagy részében szimulánsokkal vagy olyanokkal foglalatoskodnánk, akiket a járóbeteg-ellátásban könnyedén ki lehet vizsgálni. Nem cicázhatunk emberek életével – fogalmaz Burány Béla."
Valóban, nem cicázhatunk emberek életével. Ez csengjen vissza mindenki fülében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.