Ki időt nyer, életet nyer.
Mi más lehetne azok a három hónapok mögött, amik most repkednek a levegőben. Taktikázás, időhúzás, döntésképtelenség.
Papp Magorék az utolsó előtti napon adtak három hónapot a megegyezésre. (http://rontgen.postr.hu/halj-meg-maskor) Nem ültem bent a tárgyaláson, de azért tételezzük fel, hogy nem vagyok hülye. Ez a három hónap semmi másról nem szól, mint az időhúzásról. Államtitkár úr beszorította őket, ajánlott ezt-azt, előrántott valami "megfontolandó" ajánlatot, mint Bob a kalapból Bobeket, de ennek pont annyi a komolyság tartalma, mint a Kockásfülű nyúl repülésének. A megszorítások közepén, a költségvetési hiányra költségvetési lyukkal reagáló büdzsé elfogadásakor? Miből és mit ígértek? A chips adóból? Hajrá rezidensek, irány a szupermarket, zabáljon mindenki chipset energiaitallal leöblítve, jó sokat, hogy jó sok chipsadó forint folyjon be, amiből majd sokat emelnek nektek, hogy még több chipset vehessetek. Éljen a magyar perpetuum mobile!
Feleségem szemész szakorvosként - igaz, csak heti 3 napot dolgozik, de akkor is - havi bruttó 110 ezer forintot keres Budapesten. Angliában naponta 400 fontot. A megfontolandó ajánlat orvos-társadalom szinten évi pár száz milliárdban lenne mérhető még akkor is, ha ütemezett lenne a bérrendezés. A baj ott van, hogy ad hoc tűzoltásban gondolkodnak, időhúzásra játszanak ahelyett, hogy legalább közép, de még inkább hosszú távú stratégiát dolgoznának ki. Így maradnak hát a három hónapok, én meg csak ugyanazt tudom mondani a gyerekeimnek, amit apám mondott nekem 30 éve: neked már jobb lesz, fiam.
A döntésképtelen vezetők, akiknek vagy fogalmuk, vagy karizmájuk nincs egy adott döntés meghozatalához, na azok játszanak az ilyen három hónapokkal. Barátomat most asszem éppen harmadszorra hosszabbították meg ilyen három hónapos fix szerződéssel, újra elodázva a valós megoldást. Persze, mindez közös megegyezéssel történik, de ez mégiscsak a munkáltató érdeke. A munkavállalónál meg 8 hét múlva újra kezdődik a bizonytalanság.
A létbizonytalanság felőrli az embereket, a tervezhetetlen jövő frusztrációt okoz, rontja a teljesítményt, demoralizál.
Valaha én is átéltem mindezt. 2002-2004 között két éven keresztül kallódtunk három hónapról három hónapra, mert senki nem hozott egy karakán döntést, senki nem állt bele egy - akár rossz - döntésbe se. A volt Mentőkórház közel 120 dolgozója végezte így munkáját, látta el így a betegeket. Alig vártuk, hogy vége legyen...
Komolyan mondom, ennél még az ötéves terv is jobb volt.
Ui.: Boldogabb új évet mindenkinek, mint amilyen 2012 lesz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szabidoki 2011.12.31. 19:22:50
Feleségemmel mi épp azért jöttünk ki Angliába, hogy a gyereknek már most jó legyen, ne csak később. Az otthoniak meg oldják meg a saját gondjaikat.
Mentés - másképp 2012.01.01. 12:17:40
Mentés - másképp 2012.03.20. 20:51:06