2011. május 12.
Miközben egyre többen hiányolják a kenyeret, cirkuszra futja a lendületből.
Az OMSZ működését a benne dolgozók tehetetlenségi nyomatéka biztosítja. A menedzsment hosszú évek óta egy dologra figyel, az aktuális miniszter és államtitkárainak szervilis kiszolgálására, egyébként pedig céltalanul és eredménytelenül csapong a ringben. A több ezer dolgozó megszokásból, kiszolgáltatottságból, rászorultságból 12 óránként leváltja egymást, de egyre többen látják, hogy némán tűrni a megaláztatást eddig sem hozott megoldást. Már nem csak egymás közt beszélnek a mentők, hanem nyílt fórumon, a közösségi oldalakon és jelzés értékkel már az utcán is egyre hangosabban emelnek szót. Ketyeg az óra.
Semmi baj, az új(???) vezetőség ismét megfogta a lényeget. Szarva közt. Új logó, új szlogen, új honlap, új ruha (hány is lesz egyszerre hivatalos? 4? 5?) sárga mentőautó (csak nem beragadt valakinek pár darab a telephelyen?!). Csupa-csupa lényeges dolog. Látványpékség. OMSZ-os jelvény a szürke zakó hajtókáján. Erre van most szükség. A legjobbkor jött a Mentők Napja is. Elterelni a figyelmet. Lehetett bemutatót tartani, remek forgatókönyvvel sátorba vinni a sérülteket, nehogy lássa az érdeklődő, amire kíváncsi. Vagy ezt nevezik afféle Freud-i elszólásnak? Hiszen van mit takargatni a szolgálatnál, működött a tudatalatti.
A totális káosz jelei kezdenek látszani - bár egyes káoszelméletek szerint a tökéletes rend a teljes káosz, hiszen tovább nem lehet a rendetlenséget fokozni. Lehet, hogy ez a cél? Lesz néhány tucat sárga mentőautó - és vagy 800 fehér. Lehet majd mutogatni őket, csak nehogy összekeverje valaki a villamossal vagy a mentőhelikopterrel. Amíg azok is repülnek. Az új vezető nyárra sztrájkot tervezett(sic!), mondván nem lesz pénz, de azért közben simán bért és juttatást emelt - fedezet nélkül. Bátor ember. Bölcs vezető. A Porondmester örülhet, remek a társulat, isteni az előadás. Béremelés sztrájkkal.
Panem et circenses.
A morálisan szétesett szervezet saját dolgozóinak a balesetére is kaotikusan riasztotta a mentőerőket, majd utána álszent arccal vizitált és nyilatkozott a kórházban a főigazgató és szóvivője. A bajtársiasság szó frázispuffogtatás, a menedzsment nem lát az irodáján túlra, a dolgozók magukban tartják a lelket.
Mindeközben Szócska államtitkár úr pár napja újra a mentőkhöz látogatott (az egy államtitkárra jutó, egységnyi időre eső vizitek számát már megdöntötte), hitet tenni a vezetés mellett, mondani pár biztató szót. Nem tudok mit tenni, nem jut más eszembe, csak az, amikor az egyszeri viccben a doktor nem tud már mást mondani a haldoklónak, mint "Hajrá, Kovács néni!". Többre az Államtitkár sem képes. Na, ezzel pont annyira lehet jóllakni, mint rozsos cipó helyett Fornettis sütivel...
Csak jönne már végre egy igazi pék, aki tud kenyeret sütni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.