A posztnak a "Légimentés határok nélkül" is lehetne az alcíme.

Mostanra sokan tudják már, hogy az otthoni modern légimentési hálózat kiépítése elismerésének alkalmából kapott indoklás nélküli eltávolításom után továbbra is azt csinálom, amihez értek, csak immáron külföldön.
Miközben a magyar légimentés két éve gyakorlatilag koncepciótlanul autorotál és a föld felé tart (Bréking! friss hír, hogy ismételten képtelenek voltak a tartalék helikopter beszerzésére irányuló tendert eredményesen lefuttatni, most pedig szaladnak fűhöz-fához, mert bizony jó eséllyel már a nyáron bázisokat kell bezárni...), azért a világnak a szakmát megfelelő helyiértéken kezelő felén bizony, a teljesítmény elismerést vált ki. A sors mosolyogtató fintora, hogy az egyik ilyen elismerés pont a magyarországi Mentők Napja hétvégéjén lett publikus.

Tegnapi hír, hogy egy 2012 áprilisában elkészült 28 perces dokumentumfilmet, ami a légimentés egyik legkomolyabb és kihívásokkal leginkább teli, csak a legképzettebbek által művelt ágát mutatja be, az Egyesült Államokban Emmy Díjra jelöltek. 

Az  "AEROMEDICAL" (http://vimeo.com/51404443) azt a légimentési tevékenységet mutatja be, ami heti gyakorisággal zajlik Európa légterén keresztül. Az USA fegyveres erőinek kötelékében szolgálatot teljesítők közül az afganisztáni hadszíntéren sérüléseket szenvedők primer légimentési  ellátását és aeromedical evakuálását, a németországi Landstuhl orvosi központjába történő intenzív transzportját követi végig, felidézve a légimentés történeti hátterét és a modern kor háborús veteránjainak rehabilitációját, otthoni életüknek újrakezdését.

A munka kimerítő, fárasztó, kihívással teli. Képzeljenek el egy 40000 lábon repülő repülőgépet, zajjal, légnyomásváltozással, vibrációval és rezonanciával, páratartalom változással úgy, hogy mindeközben 6-8-12, de olykor akár 24 órán keresztül is intenzív terápiát kell nyújtaniuk a betegeknek. A filmben bemutatott amerikai katonákon kívül nem sokaknak adatik meg, hogy résztvegyenek e nemes munkában és havonta több rászorulón segítsenek. Van egy maroknyi magyar orvos, a legképzettebbek, a legkiválóbbak, akik ma már a világ sok egyéb részén végzik a légimentés minden elismerést megérdemlő és a szakma egy újabb stációját jelentő fejezetét.

Az elmúlt egy évben sok más helyzet és kihívás mellett jópárszor megjárva a filmben bemutatott Bagram, vagy Camp Bastion, de akár Kandahar, vagy épp Kabul repülőterét és az ottani kórházakat is ismerve csak remélhetem, hogy a film elnyeri az EMMY-t. Vele együtt pedig mindazok - még ha csak igen áttételesen is, de mégis - elismerésben részesülnek itthon is, akik szakmai tudásuk és teljesítményük alapján mindezt megérdemelnék...