Kis egészségügyi rendszerelmélet, első rész.
Beteg érkezik tetszőleges, mondjuk kontroll vizsgálatra. Hogy is kerül sorra, hogy dr. Bubó megvizsgálja?
Induljunk ki abból, hogy az orvosi szakrendelés egyfajta szolgáltatás. Az orvos rendel, jobb esetben, nem a beteg diktál. Nekünk viszont meg kellene próbálni valóban szolgáltatni, nem pedig telibe szívatni a népet. Még akkor is, ha nehéz.
Tudom persze, hogy alapvetően rendszerhibáról van szó, nem feltétlenül az egyes orvos a hibás, ezért a posztot elsősorban nem is nekik addresszálom, hanem sokkal inkább sok nagyfejű kórházvezetőnek, akik láthatóan sokszor inkább az optikai tuningra mennek, semmint a valós tartalomra.
A kérdést ezerszer feltették barátaim, én magam se értem, hogy ebben mi a jó, de hátha... Most, hogy kicsit hangosabban hallani a feudális rendszer ellen felszólalók, a hálapénzt elutasító kollégák, az elefántcsonttornyot lebontani kívánók hangját, egy posztot nekem is megér a dolog. Hátha segít. Főleg, hogy az elmúlt hónapokban két országos kaliberű intézetet (Városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinika, Országos Onkológiai Intézet) is meglátogattam felhasználóként.
Mindkét helyen a következő módon kerültem ajtón belülre:
Alapból volt egy hetekre előre, órára, percre(!) egyeztetett időpont. Aztán az intézetbe érkezve egy banki ügyfélhívó rendszerhez hasonló érintőképernyős gépből sorszámot húztam. Majd Ursula kb. negyedóránként az ajtót kinyitva bevette az újonnan érkezett várakozók papírját. Mindezek után nagyjából két és fél óra múlva sorra is kerültem.
Namost, kedves kórházvezetők: a három egyidejűen működtetett rendszerből kettő tuti felesleges. Pénzkidobás és/vagy parasztvakítás és/vagy a rendszerszemlélet, logisztikai ismeretek teljes hiányáról árulkodik.
Mert vagy időpontra megyek és akkor +/- 20 percen belül kerüljek sorra (jééé, érdekes, a magánrendelésen működik?!), vagy húzzak sorszámot, mint a bankban és akkor az előttem várakozók számát is látva egyszer csak behívnak, vagy Ursula vegye be a papírokat és azok alapján bent döntsenek, hogy a betegségem, a szakmaiság vagy éppen kolléga mivoltom (vagy bármi más logika alapján) éppen mikor szólítanak. A legszebb, hogy az ajtón a szokásos kis üzenet van kiplakátolva, hogy a behívás sorrendje blablabla...
Kórházat, egészségügyi intézményt vezetni nem csak pénzkérdés. Mondhatnám cinikusan, hogy józan ész is kell, de az bántó lenne. Ehelyett csak azt javaslom, hogy tessék már legalább egyszer, mondjuk afféle Mátyás királyként végigmenni a saját rendszeren, hátha találnak még egy-két olyan rést a pajzson, ami egy kis gondolkodással csökkenti a felhasználók (értsd: betegek) eleve meglévő frusztrációját...
Ja, és ha lehet, akkor ne a liftes, meg a portás legyen már a legnagyobb király a kórházban!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.