Ez az évforduló sok szempontból szimbolikus.
Valaha azt mondtuk, hogy Magyarország lemaradása a fejlett nyugathoz képest 20-25 év. Ha nem is volt ez mindenre területre igaz, a légimentésre mindenképpen annak kellett tekinteni. Tíz évvel ezelőtt, az akkor már két évtizedes osztrák légimentés rendszerszemléletében, működésében, egységességében és még sok mindenben legalább annyival járt előttünk.
A minta kéznyújtásnyira volt, az idő mégsem érkezett még el, hogy Magyarország tanuljon, pláne, hogy profitáljon belőle. 2002-t, 2003-at írtunk. A régi rendszer még stabilan állt, ahhoz pedig pláne elég erős volt, hogy az új gondolatokat a szőnyeg alá söpörje. Maradt is itthon minden a régiben egészen 2005-ig. Addig csak úgy lehetett friss levegőt venni, ha az ember Bécsig, vagy épp az ADAC-hoz Münchenig, a REGA-hoz Interlakenig utazott. Olyan szavakat tanulgattunk itthon, mint "benchmarking" és "best practice". És még sokáig álom maradt, hogy a hazai viszonyokhoz adaptáljuk őket...
2006-ban aztán a magyar légimentés új lehetőséget kapott. Az új rendszer olyan alapot jelentett, ami mentén nagy lendülettel el lehetett indulni és el lehetett kezdeni ledolgozni húsz év lemaradását. A partner ehhez pedig maga az ÖAMTC Christophorus Flugrettungsverein lett. Mára szinte már mindenki tudja Magyarországon, hogy az ÖAMTC CFV leányvállalata, a HeliAir GmbH biztosítja azt az öt modern mentőhelikoptert, ami a gerincét adja a ma légimentésének.
Amit viszont sokan nem tudnak, de ma külön is érdemes elmondani és megköszönni: az osztrákoktól sokkal, de sokkal több mindent kapott a honi szakma, így a magyar mentésügy, mint amit maga a tíz évre köttetett szerződés keretén belül adniuk kellett volna. Mert a fent említett rendszerszemlélet, a know-how transzfer, a megannyi saját pozitív és negatív tapasztalat, a személyes kapcsolatok, a legjobb gyakorlatok átadása bizony sokkal többet jelentett magánál az öt darab helikopternél. Önzetlenül jött a segítség hosszú éveken keresztül, lehetővé téve nekünk, magyaroknak azt, hogy elkezdjük ledolgozni húsz év lemaradását.
Hogy jól éltünk-e a lehetőséggel? Nos, azt majd az utókor dönti el. A ma embere csak azt látja, hogy míg Ausztriában a 30 év alatt két igazgatója volt/van a cégnek, addig itthon az elmúlt két év alatt éppen a negyediket üdvözölhetjük az ügyvezetői székben. Míg kint a hosszútávú koncepció mentén haladnak előre és tervezik a következő évtizedeket, addig itthon újra pillanatnyi érdekek dominálnak. Hogy lesz-e itthon az utókornak lehetősége majd 22 év múlva 30 éves évfordulót ünnepelni? Őszinte leszek, kétségeim vannak.
Így hát ragadjuk meg a pillanatot, gratuláljunk az osztrák kollégáknak az évfordulóhoz, köszönjük meg az elmúlt évek segítségét és legyünk hálásak a kornak, hogy részesei lehettünk az ő és a mi légimentésünk elmúlt éveinek.
http://www.oeamtc.at/?id=2500%2C1131707%2C%2C
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.